Videoton FC
Őszi szezon - 14. forduló
Budapest, Illovszky Rudolf Stadion
5045 néző
9 fok, derült idő
Iványi Zoltán
Asszisztensek:
Horváth Róbert, Kormányos II Gábor
Tartalék játékvezető:
Medovarszki János
Henning Berg:
„Hihetetlen nagy helyzetek maradtak ma ki, akár hat-hét gólt is szerezhettünk volna, ha a befejezések jobban mennek és a szerencse egy kicsit mellénk áll. Viszont a hozzáállást szeretném kiemelni. Nem adtuk fel az utolsó percig, nyomás alá helyeztük a Vasast, küzdöttek, harcoltak a játékosok. Danko gólja pedig fantasztikus volt! Azt hiszem méltó volt ahhoz, hogy ez legyen egy ilyen szép történelemmel bíró stadion utolsó gólja. Magam sem tudtam, hogy beadja-e, vagy rálövi, amikor odaállt a labda mögé, mert nem egyszerű onnan így meglőni a labdát, de sikerült neki, remek gól volt. Ez a lövés is egy jó példa volt arra, hogy a játékosok az utolsó pillanatig mennyire koncentrálnak. Nem féltem attól, hogy nem szerzünk egy gólt sem, mert eddig a bajnokságban a DVTK elleni mérkőzésen kívül mindig betaláltunk, és már többször is a mérkőzések végén voltunk eredményesek. Persze jobb lett volna nyerni, de nagyon fontos volt, hogy vissza tudtunk jönni a meccsbe és szereztünk egy pontot.”
Michael Oenning:
„Büszke vagyok arra, ami a mai nap során történt – nem csak a meccsre, hanem az egész körítésre. A Vasas-család nagyobb, mint amilyennek sokan gondolják. Az első félidőben okosan játszottunk, megfelelő pillanatban betaláltunk és számítottunk arra, hogy ezt követően a Vidinek jobban ki kell támadni. Célunk volt, hogy kontrából megszerezzük a második gólunkat, sajnos ez nem jött össze. Ellenfelünk az utolsó pillanatban egyenlített, ilyen a labdarúgás, ez előfordul. Nem vagyok elégedett azzal, ahogyan a bírók vezették a mérkőzést, néhány sárga lapot feleslegesen osztottak ki és néha megtörték a meccs ritmusát. Könnyező szemmel hagyjuk el a pályát, én is megszerettem a stadiont és a szurkolók is nagyon kötődnek hozzá. Viszont a másik szemünk nevet, hiszen a helyére egy modern, új létesítmény kerül.”
Ajánld ismerősödnek!
Az ajánlást sikeresen elküldtük!
A Vidi-specialista Remili szerzett vezetést az első félidőben, a második játékrészben kis túlzással egykapuztunk, de az egyenlítő találatra a 91. percig kellett várnunk.
Csapatunk szombaton este az éllovas Vasas otthonában lépett pályára. Több szempontból is különleges mérkőzés volt ez, egyrészt az első játszott a másodikkal, másrészt ez volt az Illovszky Stadion búcsúmeccse. Arról a stadionról van szó, mely a Vidi történelmének is szerves részét képezi, hiszen 1968-ban itt játszottuk első élvonalbeli bajnokinkat.
Telt ház előtt léptek pályára a csapatok, 5045 néző foglalt helyet a lelátókon. Henning Berg csupán egy helyen változtatott a múlt heti kezdőcsapaton, a Paks ellen az ötödik sárgáját begyűjtő Nego helyett Stopira került a kezdőbe.
Az első tíz percben a hazaiak török játékosa, Saglik veszélyeztetett két alkalommal is. Előbb egy távoli szabadrúgással próbálta meglepni Kovácsikot - ez nem sikerült neki - majd ajtó-ablak ziccerben bombázott kapu mellé 11 méterről. A folytatásban fokozatosan átvettük a mérkőzés irányítását, de komoly gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani. Félóra elteltével Remili szabadrúgását kellett Kovácsiknak nagy bravúrral védenie, 8 perccel később azonban már nem volt esélye kapusunknak: Berecz passzolt Remilihez, aki teljesen egyedül vezethette a labdát Kovácsikra, és a Vasas rutinos támadója nem is hibázott (1-0). Remili igazi Vidi-specialistának számít, a mai volt a 13. mérkőzése csapatunk ellen, ezeken pedig 8 gólt lőtt és kiosztott 5 gólpasszt is.
A 42. percben Scsepovics készítette le lövésre a labdát nagyon szépen Hadzicnak, aki 15 méterről, nagy erővel kapura is lőtt, Nagy Gergely hatalmasat védett. A játékrész vége előtt még Fiola is megdolgoztatta a Vasas hálóőrét.
A mérkőzés szünetében egy idősebb Vasas-szurkoló szólította meg az angyalföldiek egykori kiváló támadóját, Fister Ferencet, aki a fedett főlelátón foglalt helyet. A székesfehérvári születésű, és Vidi-nevelésű, de pályafutása során az élvonalban csak a Vasasban futballozó legendától azt kérdezte az angyalföldi drukker, hogy kinek szurkol a találkozón. Feri bácsi pedig mosolyogva egy X-et mutatott, mondván, hogy a döntetlennek örülne legjobban, hiszen a pályán a számára két legfontosabb csapat játszik egymás ellen.
Félidőben egyik csapat sem cserélt. Az 57. percben Géresi ugrott ki a labdával, amely kis szerencsével a kivetődő hazai kapusról pont elé pattant vissza, azonban kisodródott helyzetben az üres kapu mellé lőtt! Bő öt perccel később Hadzic bombája kerülte el kevéssel a Vasas kapuját, majd ismét Géresi előtt adódott nagy gólszerzési lehetőség, de ez a ziccer is kimaradt.
Az idő vészesen fogyott, Fortuna pedig mintha szándékosan hátat fordított volna csapatunknak, hiszen futószalagon dolgoztuk ki a helyzeteket, de a legnagyobbak is kimaradtak. A 72. percben Scsepovics egy csel után kapu elé lőtte laposan a labdát a jobb szélről, Hadzic az ötösről egyből lőtt, de a labda elakadt egy bevetődő védőben. Egy perccel később hasonló volt a koreográfia, Scsepovics passzolt Hadzichoz, akinek közeli lövése ezúttal a kivetődő Nagyban akadt el. A Vidi azonban nem adta fel, a játékosok becsülettel küzdöttek, óriási erőket mozgósítottak az egyenlítés érdekében - de úgy tűnt még a 89. percben is, hogy ezen az estén semmi nem jön össze. Előbb Scsepovics elől mentettek nagyot a hazai védők, majd néhány pillanattal később szerb támadónk beadása suhant el a hosszún érkező Géresi feje fölött. Nem telt el 20 másodperc és Feczesin került gólhelyzetbe, ám ez a lehetőség is kimaradt.
A 91. percben szabadrúgást végezhetett el Lazovics, a hazai kaputól körülbelül 26 méterre. Szerb támadónk pedig óriási gólt lőtt, Nagy hiába úszott a levegőben, esélye nem volt a védésre (1-1). A sok kimaradt ziccer után valamit tehát visszaadott nekünk a sors, a legtávolabbi lövésünkből gól született, ezzel pedig pontot szereztünk az éllovas otthonában, így a két csapat közti 5 pontos különbség nem változott.
Lazovics gólja bekerült a történelemkönyvekbe, hiszen ez volt az utolsó találat az Illovszky Rudolf Stadionban. A Vasas-drukkerek az utolsó pillanatban kapott gól miatt, a Vidi-szurkolók pedig a rengeteg kimaradt ziccer miatt bosszankodhattak a lefújást követően.
A mieink legközelebb jövő héten szombaton a Gyirmótot látják vendégül Felcsúton.
Lazovics óriási gólt ragasztott szabadrúgásból a hazai kapu bal felső sarkába, mintegy 24 méterről!
Ismét Scsepovics hozta játékba középen Hadzicot, aki néhány méterről lőhetett kapura, de a labda ismét elakadt, ezúttal a kivetődő Nagyban.
Berecz passzolt Remilinek, aki teljesen egyedül vezethette a labdát Kovácsikra, és a Vasas rutinos támadója nem is hibázott.
Rajta kívül egyébként több olyan labdarúgót is köszöntöttek, akik korábban a Vasasban és a Vidiben is futballoztak.
A teljesség igénye nélkül: Simek Péter, Polonkai Attila, Komódi László, Pető Tamás, Tóth Norbert, Végh Zoltán, Bekő Balázs.
Íme a mai kezdőcsapatunk: Kovácsik - Szolnoki, Fiola, Vinícius, Stopira - Pátkai, Juhász, Hadzic - Lazovics, Scsepovics, Géresi
A mai rangadóval búcsúzik az Illovszky Rudolf Stadion.
Csapatunk 1968-ban a Fáy utcában játszotta története első NB I-es bajnokiját. Ma este pedig Vasas-Vidi bajnoki rangadóval búcsúzik az angyalföldi létesítmény.
A mai lesz a 44. NB I-es bajnokink Angyalföldön a Vasas ellen, és eddig bizony kevés sikerélményben volt itt részünk. 22 alkalommal nyert ellenünk a Vasas és 14 döntetlen mellett csupán 7 alkalommal sikerült valamennyi bajnoki pontot elvinnünk a fővárosi piros-kékek otthonából.