A kupameccseken, főleg amikor egy mérkőzésen dől el a továbbjutás sorsa, sokszor semmit nem számít az osztálykülönbség, hiszen a papíron esélytelenebb csapat képes olyan rejtett tartalékot is mozgósítani, amellyel képesek megnehezíteni bárki dolgát. A Magyar Kupa 4. fordulójában több ilyen mérkőzést is játszottak: Kisvárda - Pápa 3-4, Cigánd - DVTK 3-4, ESMTK - DVSC 1-2. Tudtuk, hogy ránk sem vár könnyű mérkőzés Békéscsabán, hiszen a hazaiak jó formában vannak, és ahogy azt a meccs előtt Komjáti András vezetőedző is elárulta, a csapat célja a feljutást jelentő első két hely megszerzése.

Bátran kezdte a mérkőzést a hazai együttes, 16 percig nem is sikerült helyzetbe kerülnünk, akkor viszont Sándor fejese alig kerülte el a békéscsabai kaput. Egy perccel később ritka esemény tarkította a meccset: elment az áram a stadionban, emiatt félbeszakadt a TV-közvetítés - szerencsére csak az, hiszen a reflektorok fényszórói továbbra is világítottak, így a találkozót nem érintette az áramszünet. Érdekesség, hogy 1984-ben, szintén a Békéscsaba ellen játszottunk, amikor a Sóstói Stadionban történt áramszünet, akkor félbe is kellett szakítani a meccset, és közel félóra várakozás után folytatódhatott - emlékezett vissza a mai meccs szünetében csapatunk utánpótlás technikai igazgatója, Németh Jani bácsi. A 30. percben Marcolini fejelt 7 méterről kapura, Calatayud eszméletlen nagy bravúrral tolta a bal kapufa tövéből szögletre a labdát.

A második félidő első perceiben a négy reflektorból kettőben elment az áram, így félhomályba borult a pálya. Rövid kupaktanács után aztán úgy döntött a spori, hogy ilyen fényviszonyok között még lehet játszani. Percekkel később egyébként már ismét teljes fénypompában ragyogott a békéscsabai aréna. A 63. percben láthattuk a mérkőzés addigi legnagyobb helyzetét: Gyurcsó beadását Zé Luis fejelte centikkel kapu mellé 6 méterről. Három perccel később Gyurcsó beadását Torghelle csúsztatta meg fejjel, a labda az ötös sarkánál érkező Álvarez elé került, aki ballal kapásból el is vállalta, de nem sikerült a kapuba találnia. A hazaiak is vezettek néhány veszélyes támadást, de vagy Vinícius szerelt jó ütemben, vagy kapu mellé lőttek a hazai támadók. Mivel a rendes játékidőben nem született gól, ezért 2x15 perc hosszabbítás következett.

A játék képe a ráadásban sem változott, többet birtokoltuk a labdát, de a Békéscsaba sem csak védekezett, bátran támadtak, ha volt rá lehetőségük. Végül, amikor a legtöbben már elkönyvelték, hogy 11-esek döntenek a továbbjutásról, akkor Torghelle és Zé Luis hagyta le a védőket, majd Torghelle roppant önzetlenül hozta kihagyhatatlan helyzetbe Zé Luist (1-0). A 120. percben még egyenlíthettek volna szabadrúgásból a hazaiak, de 19 méterről végül fölé tekert Pantovic.

Igazi kupaküzdelmet hozott a békéscsabai meccsünk, melyen megérdemelten szereztük meg a győzelmet, de minden dicséretet megérdemel a végig lelkesen küzdő, és jól játszó Békéscsaba is.