- Remekül kezdődött a szezon, nem csak a csapat számára, hanem a te számodra is, hiszen két győztes bajnokin háromszor is eredményes voltál. Kezdtél már valaha ilyen jól egy szezont?

Nagyon örülök annak, hogy a csapat is, és én is eredményesen kezdtük a bajnokságot. Megmondom őszintén, nem emlékszem arra, hogy kezdtem-e már valaha három góllal egy szezont. Remek érzés, de a legfontosabb, hogy a csapat eredményes legyen, az pedig csak hab a tortán, ha góllal vagy gólokkal járulhatok hozzá a sikerhez.

- Vasárnap délután a Ferencváros vagy a hőség volt a nehezebb ellenfél?

Mindenképp a Ferencváros, hiszen a hőséggel nem csak nekünk kellett megbirkózni. Egy kifejezetten jó Fradit sikerült idegenben legyőznünk. A fővárosi csapat nagyon bátor focit játszott. Úgy gondolom, remek munka zajlik a Ferencvárosnál is, nem véletlenül tartják őket a bajnokság egyik favoritjának. A nagy hőség miatt az időjárás ugyan alkalmatlan volt a labdarúgásra, azonban szerencsére mindkét csapat mindent megtett azért, hogy a nézők jól szórakozzanak. Mi kezdtük jobban a meccset, de aztán a vezető gólunk megszerzése után több lehetősége is volt a Ferencvárosnak az egyenlítésre. A szünetben sikerült rendeznünk sorainkat, a második játékrészben pedig már nem volt komolyabb gólhelyzete a hazai csapatnak, nekünk azonban sikerült újabb gólt szereznünk. Úgy érzem, megérdemelten nyertünk, ráadásul, ha egy kicsit pontosabbak vagyunk a befejezéseknél, vagy egy kicsivel több szerencsénk van, akkor újabb gólokat szerezhettünk volna. Például Sanyi nagyszerű ívelése gólt érdemelt volna.

	Nikolics ötvenedik bajnoki gólöröme Vidi-mezben...

- Ha már a góloknál járunk, számon tartod, hogy hányadik vidis bajnoki gólodat lőtted tegnap a találkozó 7. percében?

Persze, az volt az ötvenedik bajnoki találatom Vidi-játékosként, a büntető pedig az ötvenegyedik.

	...és az ötvenegyedik vidis bajnoki gólja!

- Így van! De beszéljünk még egy kicsit az ötvenedik találatodról! Számítottál arra, hogy a Ferencváros holland védője hibázni fog a gól előtt?

Nehéz helyzetben voltam, hiszen két védő őrzött engem közvetlenül a gól előtt. Láttam, hogy amikor Ottenhez került a labda, akkor haza akarja azt adni. Egy csatárnak mindig végig kell kísérnie az akciót, függetlenül attól, hogy mekkora az esélye arra, hogy megszerezze a játékszert. Ha ennél a szituációnál megállok, mondván úgysincs esélyem játékba kerülni, akkor valószínűleg nem tudtam volna kihasználni az ellenfél hibáját. Vagyis nem tudtam előre, hogy hibázni fog Otten, de amíg tart az akció, nekem az a dolgom, hogy azt végigkísérjem.

- A Ferencváros elleni győzelemmel végleg lezártátok magatokban az EL-kiesés kudarcát?

Mindenkinek nagyon fájt, hogy nem sikerült újra megvalósítanunk az álmunkat, hogy ismét bejussunk az Európa Liga csoportkörébe. Tavaly belekóstolhattunk abba, milyen is az igazán magas szintű európai foci, és az volt a célunk, hogy idén újra eljussunk odáig. Ez azonban sajnos nem sikerült. A kiesés után nagyon sokat beszélgettünk a kudarcról. Mindenkinek jutott ebből a keserű tortából egy nagy szelet. De ilyen a foci, együtt a jóban és együtt a rosszban is. Nagyon fontos volt, hogy mire kezdődik a bajnokság, addigra ezen túl legyünk, és csak az NB I-re koncentráljunk. Ez szerencsére, ahogy az eredmények is mutatják, sikerült. Tudom, hogy a szurkolók számára az most még kevés, hogy bizonyítottuk, hogy mentálisan nagyon erősek vagyunk, hiszen rövid idő alatt sikerült felállnunk a padlóról. Mindent megteszünk azért, hogy a szezon végén közösen ünnepelhessük a Vidi második bajnoki címét!

- Végezetül egy személyes jellegű kérdés. Májusban a Győri ETO elleni Magyar Kupa mérkőzésen súlyos sérülést szenvedtél, még az eszméletedet is elvesztetted. Mára már teljesen a múlté ez a sérülés?

Szerencsére igen! Az eset után több vizsgálaton is részt vettem, és szerencsére minden eredményem negatív lett. Ma már egyáltalán nem befolyásolja a teljesítményemet az a szerencsétlen sérülés!