„Dini” a tavaszi szezonban még nem lépett pályára kezdőként. Csereként viszont a Diósgyőr és a Honvéd elleni meccseket leszámítva, minden alkalommal kapott lehetőséget. Mondhatjuk tehát, eddig nem túl sikeres számára a tavasz. Mindezt tovább látszik erősíteni az a tény is, hogy a kezdőcsapat mellett kimaradt az U21-es válogatottból is.

- Formahanyatlás, lelki mélypont, esetleg mind a kettő?
- Lelki mélypontnak semmi estre sem nevezném, jól érzem magam, jó helyem van a Videotonban. Szerintem őszhöz képest nem változott semmi – nem lettem sem rosszabb, sem jobb játékos. Való igaz, hogy tavasszal jóval kevesebb lehetőséget kaptam, de minden esetben igyekeztem élni vele. Ősszel hárman jutottunk a középpálya tengelyére és bal oldalára: Polonkai, Elek és én. Hármunkat forgatott a Mester, az éppen aktuális fizikai állapotunknak, s a feladatnak megfelelően. Tavasszal, úgy gondolom, Attila jól teljesített – mindenki ismeri a „győztes csapaton ne változtass” elvet - és Gyuri bácsinak nyilván megvolt az oka arra, hogy ne kezdőként fussak ki a mérkőzésekre. Most talán ismét eljöhet az én időm, hiszen a Mester azt mondta, sokat javultam az elmúlt hetekben. A válogatottsággal kapcsolatban hasonlóképpen tudok nyilatkozni: nem egészen értem, miért maradtam ki. Január végén kiutaztam a kerettel Törökországba edzőtáborozni, majd a következő összetartásra már meg sem hívott Egervári Sándor. A posztomon jelenleg külföldi csapatokban játszók futballoznak, úgy látszik, ők élveznek előnyt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem rosszul magam emiatt.

- Milyen emlékeket őrzöl Kaposvárról, illetve milyen kapcsolatokat ápolsz egykori csapattársaiddal?
- Nagyatádi születésű vagyok, s a Rákóczi a nevelőegyesületem. Igazából attól kezdve jártam ki a „nagyok” meccseire, amikortól a bátyám felkerült a felnőtt csapatba. Én akkor 14 éves voltam. Nem sokkal később aztán én is odakerültem, s szép három és fél évet töltöttem az első csapatnál. Jó néhányan ma is ott játszanak még, s tartom is velük a kapcsolatot. Gyakran beszélek Farkas Zoltánnal, Kovács Zoltánnal és Grúz Tamással is. Ha pedig éppen arrafelé járok, mindig bemegyek meccset nézni, akár az NB-III-as gárdáéra is. Egy hete is pont ott voltam.

- Mit vársz a szombati mérkőzésen?
- Nehéz összecsapásra számítok, s megmondom őszintén, titokban egy kicsit reménykedem abban, hogy a Debrecen elleni nagy zakójuk, és az egy fordulóval korábbi, MTK elleni vereségük megtörte őket egy kicsit. Mindenképpen győzelmet várok magunktól, a három pont megszerzése nagyon fontos a pozíciónk megerősítéséhez. Ugyanakkor azért is győznünk kéne, mert a Vidi 20 éve nem tudott három pontot elhozni Kaposvárról.