Ispaics Tibor kezei alatt ismerkedett meg a komolyabb technikai, taktikai elemekkel. Abban az időben már 14 éves volt, s ez a mostani mércével véve igen késői kezdésnek tekinthető, bár akkoriban a fiatal fiúk többsége szinte minden szabadidejében rúgta a labdát. Másfelől az utánpótlás bajnokság csak a '60-as években öltött szervezett formát.

- 1976-ban megnyertük az akkor másodszorra kiírt országos ifjúsági bajnokságot, Szőke Miklós edző vezetésével. Ez éppen akkor történt, amikor a Videoton nagycsapata, eléggé vitatható módon elbukott egy bajnoki aranyat. Ennek fényében a mi aranyunk sem csillogott annyira, de csapatunk tagjainak életében egy igen fontos és meghatározó élmény volt. Az tizennégy, úgynevezett „Szőke-bébi"-ből tíz első osztályú futballista lett, olyanok, mint Presszeller Tamás, Disztl Péter, Olajos Csaba vagy Mater László.

Természetesen, mint mindenkinek, aki részt vett a Videoton nagy UEFA Kupa menetelésében, Borsányi Istvánnak is ez a legszebb emléke. A 12 mérkőzésből haton lépett pályára, általában a hazai összecsapásokon. Másik nagy élménye a Liga válogatottban való szereplése. Ez arra az időszakra esett, amikor a Verebes féle Olimpiai válogatott eredményes korszakát élte és úgy tűnt, hogy kijuthat a Szöuli ötkarikás játékokra. Az olimpia előtt Dél-Koreában szerveztek egy olyan tornát - rengeteg válogatott részvételével - amely során végigjárták az ország összes stadionját.

- Kihagyott lehetőség? A Manchester elleni mérkőzésen, amikor a 11-es rúgásokra került a sor, az utolsót - miután lement a kötelező öt, majd a hatodik is - Vadász Imre rúgta és ezzel jutottunk tovább. Azt a 11-est nekem kellett volna rúgnom, mert engem jelölt ki rá Kovács Ferenc, de nem mertem elvállalni, nem voltam egy biztos büntető rúgó. Nagy volt a felelősség, hiszen ha kihagyom, megy tovább a párbaj és ki tudja, hogy az utánam jövők hogy teljesítenek...? Nem volt elég lelkierőm, nem vállaltam. Ez a különbség most köztem és a Vadász Imi között: én most arról mesélek, hogy nem mertem megtenni, ő meg arról, hogy berúgta a döntő 11-est...

Az UEFA sorozatot követően, 1988-ban visszatért Gyöngyösre, s még 12 évig futballozott harmadosztálybeli csapatokban. Az elhatározás, hogy edző lesz, Velencén érett meg benne, ahol nagyon rövid idő alatt megháromszorozódott a hozzá járó gyerekek száma. Velence és Pusztavám után következett a fehérvári utánpótlás, a Videoton Labdarúgó Közalapítványnál, 2005 óta pedig az FC Fehérvárnál foglalkozik a fiatalokkal. Arra a kérdésre, hogy elért-e mindent pályafutása során, amit el akart, nevetve azt válaszolta: természetesen nem, de aki emiatt kritikával illeti őt, az csinálja jobban!

Névjegy:
Név: Borsányi István Tamás
Születési hely, idő: Szombathely, 1958. február 25.
Posztja, Videotonos mezszáma: Hátvéd, 13
Klubjai: 1969-79 Videoton
1979-80 Gyöngyös (NB-II)
1980-82 Bem SE (NB-II-es katonacsapat)
1982-88 Videoton
1988-92 Gyöngyös (NB-III)
1992-96 Velencetours, Gázszer FC (megye I.)
1996-98 Bicske (NB-III)
1998-2000 Velence (NB-III.)
NB-I-es mérkőzéseinek száma: 101
NB-I-es góljainak száma: 2
Válogatottságok: Ifi „A" (18), Liga válogatott (6)