Amikor az '50-es években új református lelkész került a faluba és megkérdezte a gyerekeket, ki mi szeretne lenni, Jani bácsi azt válaszolta: Puskás Öcsi, vagy sportminiszter. Végül egyik sem lett, de negyven éve a futballban dolgozik.

- Nagy játékos múltam nincs, nem voltam kiemelkedő tehetség. Mivel ezt magam is láttam, 26 éves koromban úgy döntöttem, inkább edzőként dolgozom, s ugyan a megye I-ben még 32-33 éves koromban is pályára léptem, futballistaként nagy sikereket nem könyvelhetek el. Utánpótlás edzőként kerültem Lovasberényből a MÁV Előréhez, ahol később technikai vezető lettem.

Hosszú, Videotonos munkássága, pont születésnapján, 1983. január 20-án kezdődött, módszertani főelőadóként. Abban az időben a klubnak több szakosztálya volt: labdarúgás, atlétika, kerékpár, tájfutás, kosárlabda és tenisz. Ezek közül Németh Jánoshoz tartozott az első négy. 1987-ig irányította az említett sportágak szakmai és pénzügyi életét. Mindemellett továbbra is foglalkozott a fiatal focistákkal, mert akkoriban az volt a gyakorlat, hogy minden főállású munkatársnak volt egy utánpótlás csapata.
- Attól kezdve, hogy dr. Brávácz Ottó elnöksége idején a futballklub önálló életre kelt, technikai vezetőként dolgoztam egészen 1993-ig. Ezt követően Horváth Gábor vette át a helyem, én pedig az 1976-77-es születésűekből álló csapatot edzettem, akik között olyan, később NB-I-es játékosok voltak, mint Dvéri Zsolt, Róth Ferenc, Varga István, Bognár György, vagy Domján Attila. Sok helyen megfordultam ezzel a gárdával nemcsak itthon, de Európában és szinte csak sikereink voltak.

Az emlékek közül akad jó is rossz is, bár utóbbit nem szívesen mesélt. Annyit azért elárult, hogy hosszú pályafutása alatt a legrosszabb időszakot akkor élte át, amikor 2000. tavaszán ki akarták zárni a klubot az NB-I-ből. Szerencsére a vádak alól sikerült tisztáznia magát az egyesületnek, de Jani bácsi, aki amúgy sem egy erős alkat, közel tíz kilót fogyott. A sok szép élmény közé tartoznak a hosszú külföldi túrák, közülük is kiemelkedik az 1989-es bő egy hónapos indiai, amelynek során, mint magyar olimpiai válogatott szerepelt a Videoton - a szovjet, a lengyel, az iraki, iráni, dél-koreai, az észak-koreai és az indiai válogatott ellen - és megnyerték a Nehru Kupát.

- Ugyan válogatott mezben játszottunk, de Videotonos mezben edzettünk és az összes plakát és ajándék, amit magunkkal vittünk, a piros-kékek hírnevét öregbítette. Annyira népszerűek lettünk rövid időn belül, hogy még egy esküvőre is meghívtak bennünket és állandóan telt ház előtt játszottunk. A torna gólkirálya amúgy Jován Róbert lett.

Jelenleg utánpótlás technikai vezetőként dolgozik a klubnál. Úgy ítéli meg, a legutóbbi tulajdonosváltás óta kialakult szakmai munka és hangulat is a '80-as, '90-es évekhez hasonlít, amikor minden csak a futballról szólt, vadhajtások nélkül. Az utánpótlás helyzetét is jobbnak ítéli meg, mint korábban. Ugyan tehetség nincs több és létszámban is kevesebben vannak a fiatalok, de az anyagi és szakmai háttér adott ahhoz, hogy minőségi javulást érjünk el. Egyébként érdekes fordulat következett be: annak idején sokan focistaként kezdték és innen irányították át a létszám feletti gyerekeket más sportágakba. Ma ez többnyire fordítva történik. Remélhetőleg azonban az egyre szaporodó futballakadémiáknak és utánpótlás-nevelő programoknak köszönhetően a magyar foci visszanyeri régi fényét és az őt illető helyre kerül, mert ahogy Jani bácsi fogalmazott: a sportok királynője az atlétika, de a futball a királya.

- Elmondhatom magamról, hogy életem álma teljesült, hiszen azt csinálhattam, ami tulajdonképpen a hobbim, ráadásul egy olyan klubban, amelynek a játékosaira - Szőke Miklós, Bognár Ferenc - gyerekkoromban csodálattal néztem. Ezért sosem okozott fáradtságot a munka, még ha naponta 10-12 órát töltöttem is a stadionban. S ugyan már nyugdíjba vonultam, a focitól nem tudok elszakadni. Ameddig bírok, addig dolgozok.