- Csak általános iskolás koromban kezdett el érdekelni a foci, bár édesapám futballozott, keresztapám pedig edző a mai napig. Végül 8 éves koromban „adtam be a derekam”, méghozzá a napközis tanáromnak köszönhetően, aki rengeteg délutáni játékos sportprogramot szervezett nekünk, s ezek között természetesen a foci is szerepelt. Onnantól kezdve csak a futball létezett számomra: akár esett, akár fújt, sötétedésig kint voltam a pályán, s rúgtam a labdát a többiekkel.

Tehetsége igen hamar megmutatkozott, gyorsan haladt a ranglétrán, s már 16 évesen bemutatkozott a legmagasabb osztályban.

- Akár korábban is lehetőséget kaphattam volna az NB-I-ben, hiszen a padon már ott ültem. Nem panaszkodom azonban, hiszen valóban az átlagnál fiatalabban jutottam el az első osztályba. Kaposváron léptem pályára először, s végigjátszottam a 90 percet, amely 1-1-es döntetlenre végződött. Volt egy jó helyzetem is, de gólt nem szereztem belőle. Mint mindenki másnak, nekem is kedves emlék az első NB-I-es meccsem.

Első, s azóta is egyetlen, hiszen a szezon végén a Nyíregyháza kiesett a legmagasabb osztályból. Balázs élete, miután végleg összefonódott a labdarúgással, kortársaiétól eltérően alakult. Sporttagozatos gimnáziumban folytatott tanulmányai háttérbe szorultak, a mindennapos edzések miatt sokat hiányzott. Ennek ellenére – főleg szülei hatására – az iskolát nem adta fel, s végül sikeres érettségi vizsgát tett. Sőt, felvételt nyert a nyíregyházi főiskola sportmenedzser szakára is, ám akkorra a foci minden idejét lekötötte, így a főiskolát nem kezdte el.

- A másodosztályban többnyire csereként kaptam lehetőséget, mégis úgy érzem, sokat fejlődtem ez alatt az időszak alatt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy több korosztályos válogatottban – U15, U18, U19 - szerepeltem az évek folyamán és többször viselhettem a csapatkapitányi karszalagot. A válogatottságomnak köszönhető az is, hogy végül 20 éves koromban külföldre szerződhettem.

Ezt a tervet már a gimnázium utolsó éveiben dédelgette magában a középpályás, s amikor eljött az ideje, több ajánlat közül is válogathatott. Megkereste például a VFB Stuttgart és az Anderlecht együttese is. A Dinamo Kijev konkrétan egy Ukrajna elleni korosztályos válogatott mérkőzésen figyelt fel rá, ahol Balázs 3 gólig jutott.

- A Kijevhez történt igazolásomban sokat segített az egykori szovjet válogatott játékosa, a kárpátaljai Szabó József, aki 2006-ban a klub sportigazgatójaként tevékenykedett. Már javában tartott az őszi szezon – október volt – amikor végül aláírtam az ukrán csapathoz. Nehéz időszak ért ezzel véget számomra, hiszen 3 hónapig egyedül edzettem, miután a Nyíregyházánál lejárt a szerződésem.

Kijevbe kerülését követően az első időszakot Farkas Balázs pozitívan élte meg, hiszen több játéklehetőséget is kapott és hétről hétre ott volt a csapatban. Úgy érezte, sikersztori az övé. Később azonban változott a helyzet.

- Változások történtek a klub vezetésében és a csapatban is, s ezek az én helyzetemre is hatással voltak. Ma is úgy érzem, ismerték és elismerték a képességeimet, de sok mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy valaki helyet kapjon egy olyan kvalitású együttesben, mint a Diamo Kijev, amely minden évben a BL-ben is játszik. Sajnos sérülés is nehezítette a helyzetemet.

Méghozzá nem is kicsi, hiszen 2008-ban térd keresztszalag-szakadást szenvedett, amelyet ugyan Magyarországon műtöttek meg, de a játékos Kijevben rehabilitált, s utólag úgy tűnik, nem kapott elég időt a felépülésre. Ennek issza most a levét itt, Fehérváron is: combizom-húzódás az egyik ábban, kisebb izomszakadás a másikban.

- Az a fajta sikersorozat, amelyre vágyom – hétről hétre játszani, bajnokságot, kupát nyerni – még nem valósult meg az életemben. Azért dolgozom, azért nem adom fel, hogy mindebben részem lehessen egyszer. Ami a posztomat illeti, a középpályán már mindenhol megfordultam, játszottam jobb és baloldalon, támadó és védekező helyen, sőt csatárként is, ám elsősorban támadó középpályásnak tartom magam.

Ember tervez, Isten végez – szokták mondani, s különösen igaz ez Balázs esetében, aki eleddig egyszer mutathatta meg magát a hazai közönségnek. Sérülés, felépülés, újabb sérülés. Olyasfajta pechszéria ez egy játékos számára, amelyet nehéz megélni és feldolgozni. Farkas Balázs azon van, hogy mielőbb végleg felépüljön, s bepótolja mindazt, amit eddig kihagyott Székesfehérváron.