- Mennyire sikerült Magyarországon, közelebbről Székesfehérváron letelepedned?

+ Jól haladok. Mindig nehéz, amikor az ember új helyre kerül, pláne, ha ez egy új országot is jelent, ahol másmilyenek az emberek és a nyelv. A magyar a legnehezebb nyelv, amivel eddig találkoztam, de gyanítom néhány hónap múlva már „nem adnak el”, ha magyarul kell beszélnem. A csapatba történő beilleszkedésben az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a felkészülési időszak vége felé érkeztünk ki az ausztriai edzőtáborba, nem sokkal a Maribor elleni Európa Liga mérkőzések előtt, amelyek ráadásul nem úgy sikerültek, ahogy sokan várták tőlünk. Én azonban azt mondom, jó tapasztalatszerzési lehetőség volt ez a két meccs, s ha jövőre ismét indulunk valamelyik kupában – és ebben biztos vagyok – kamatoztatni tudjuk majd a tapasztalatokat. Visszatérve a kérdésre, minden rendben van, itt a barátnőm, elkezdtük berendezni az új otthonunkat és a szüleim is jártak már Fehérváron. Mindez pozitívan hat rám. Remélem a közönség is hamarosan a legjobb oldalamról ismerhet meg a mérkőzéseken!

- Mi volt a fő ok, amiért a magyar bajnokságot választottad, ahol nem sok skandináv fordult meg eddig?

+ Igazából nem is vagyok skandináv, hiszen Szerbiában születtem és ma is ott él a nővérem, illetve a nagyszüleim. Leginkább azért esett Fehérvárra a választásom, mert úgy látom, a Videoton egy felemelkedő ágban lévő csapat. Svédországban ugyan nem sokan hallottak róla, de ez nem jelent semmit. Mégis mire gondolok? Ott van például a román bajnokságban a Kolozsvár együttese. Róla sem tudtak sokáig semmit Európában. Ők meg csak vették a játékosokat, válogatottakat és külföldieket egyaránt és az emberek azt kérdezték: mit akarnak ezek? Eltelt néhány év, s most meg lehet nézni, hogy a korábbi nagymenő Steaua visszaszorult a Cluj-zsal szemben, amely évről évre nyeri a bajnokságot és nemzetközi szinten sincs szégyenkeznivalója. Magyarországon is valami ilyesmi zajlik most. A nagy, fővárosi csapatok letűnni látszanak és a helyüket a vidékiek veszik át, amelyek között bizony ott van a Videoton!

- Milyenek voltak az első benyomásaid a Videoton hátteréről, a körülményekről?

+ Szerintem remek lehetőségek vannak a klubnál, különösen kiemelném a felcsúti akadémia kiváló pályáit, felszereltségét – ideértem az orvosi műszereket is, amelyekkel komoly felméréseket tud végezni az ott dolgozó szakember -, az egész komplexumot. Nem láttam még ilyen edzőcentrumot Európa ezen részén, de Svédországban, Angliában sem. Véleményem szerint az a fajta felkészülési lehetőség, amelyet egy ilyen létesítmény nyújtani tud, máris egy lépést jelenthet a magyar foci újjászületésének útján, s reményeim szerint a sikerekhez a Videoton is hozzá tud majd járulni a maga eredményeivel.

- Összehasonlítanád a magyar és a svéd bajnokságot?

+ Svédországban „sűrűbb” a mezőny. Ott is vannak persze nagy klubok, mint a Stockholm, a Malmö, vagy éppen a Helsingborgs. De homogénebb az egész bajnokság, sosem lehet tudni, ki lesz a befutó a végén, kik kerülnek még dobogóra, vagy ki esik ki. Itt, mindenki három csapatról beszél, a Vidiről, a Debrecenről, meg a Győrről. Rajtuk kívül esetleg beleszólhat a végső sorrendbe az Újpest, esetleg a Fradi, de azt hiszem, ennyi.

- Térjünk vissza hozzád: melyek voltak eddigi futball karriered legnagyobb pillanatai?

+ Kettőt emelnék ki. A Manchester színeiben játszottam a Tottenham ellen. Szerintem sok gyerek álmodik arról a grundokon, hogy egyszer egy ilyen nagy csapatban játszhasson a világ egyik legjobb bajnokságában. Büszke vagyok arra, hogy ha valaki, mondjuk száz év múlva kinyitja a futball történetének nagykönyvét, abban az én nevem is ott szerepel majd a Premier League-ben ennél a meccsnél. A másik pedig, hogy tavaly megnyertük a svéd bajnokságot a Stockholm csapatával.

- Jövő héten a magyar válogatott a svédek ellen játszik EB-selejtezőt. Mit gondolsz, ki lehet a legveszélyesebb, akire oda kell figyelnie a magyaroknak?

+ Egyértelmű a válasz: Zlatan Ibrahimovic. Tudom, hogy szeret a magyarok ellen játszani, aminek az oka, hogy rendszeresen fontos gólokat szerez ellenük. Így volt ez legutóbb is. A másik, akire érdemes figyelni, Emir Bajrami, aki fiatal és tehetséges játékos, engem egy kicsit Dzsudzsák Balázsra emlékeztet.