Májer Lajos 1956. augusztus 24-én született Sárbogárdon. 1974-ben, 18 évesen debütált a Vidi felnőtt csapatában, és a következő 14 évben 305 mérkőzésen lépett pályára piros-kékben. Magyar bajnoki ezüstérmes és kétszeres bronzérmes a klubbal, legnagyobb sikere pedig az 1984-'85-ös UEFA-kupa-menetelés. 1998. március 11-én, baleset következményében hunyt el.

Szabó József, a hajdani játékostárs ma is elérzékenyül, ha barátjáról faggatjuk: „A góljaim többségét az ő beadásaiból szereztem. Tudtam, merre, mikor cselez, mikor jön a beadás, hova érkezik a labda, vagy nekem hova kell mozdulnom, hogy oda érkezzen. Szinte testvérek voltunk, nemcsak a pályán, de azon kívül is. Szenzációs futballista volt, a csapat támadójátékának mozgatórugója. Én különösen sokat köszönhetek neki, nélküle nem lettem volna az, aki voltam a pályán. A sors kegyetlensége, hogy az akkori rendszer miatt nem mehetett külföldre és nem vihette többre, amibe nagyon nehezen törődött bele.”

Májer Lajos kapcsán a legtöbben a madridi UEFA-kupa-döntőre, a Bernabeu stadionban lőtt győztes góljára, majd a szinte önkívületben végigsprintelt gólörömére emlékeznek, pedig élete meccsét ősszel Párizsban, a PSG ellen játszotta. 

Kár, hogy az UEFA-kupa-siker tulajdonképpen az ő karrierjére is pontot tett. Pedig még csak 29 éves volt. Örökre tüske maradt benne, hogy hiába voltak jó ajánlatai külföldről, számára a „profi karriert" az osztrák ASK Bruck és a nyugat-német TSV Straubing jelentette. 1987-ben nem kapott szerződést a Videotontól, Győrbe, az ETO-hoz került, de hamar visszatért Sóstóra – itt volt itthon. 1988 nyarán, a Siófok ellen (4-3) játszotta utolsó NB I-es meccsét.

Tíz évvel később aztán örökre elment közülünk. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Emlékét azonban sem a szurkolók, sem pedig az egykori csapattársak, edzők, vezetők nem felejtik, és minden év márciusában kilátogatnak "Matyi" sírjához, ahol meghallgatják Végvári László "Májer-búcsúdalát" és felidéznek egy-egy felejthetetlen sztorit vele kapcsolatban. Így történt ez a mai napon is, 2018. március 5-én.