Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Asmir Suljiccsal, előtte Lang Ádámmal és Pátkai Mátéval beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig a Vidi egyik legújabb középpályása, Pölöskei Zsolt. Vágjunk is bele! 

Mi a legelső gyerekkori emléked?

Így hirtelen egy baleset jut eszembe. Elestem és lehorzsoltam a könyököm, körülbelül öt évesen. Talán azért emlékszem rá ennyire élénken, mert a heg még mindig látszik. Ezt leszámítva viszont úgy gondolom, hogy az átlaghoz képest nyugis gyerek voltam, nem az örökmozgó típus, aki vonzza a baleseteket.

Romantikus alkat vagy?

Nem tartom magam kifejezetten romantikus léleknek, de azért szeretek figyelmes lenni a barátnőmmel. Meglepem virággal, vagy más ajándékkal, elviszem étterembe és igyekszem mindig a kedvében járni.

Mit csinálsz, ha ki szeretnél kapcsolódni?

Családommal, barátnőmmel vagy a barátaimmal töltöm az időt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az a baráti társaság, akikkel annak idején, hat évesen együtt kezdtünk el focizni, a mai napig együtt van. Gyakran összejárunk, és bár azóta néhányan közülünk abbahagyták a focit, szívesen beszéljük meg együtt, hogy kivel mi történt, és hogy kinek hol tart a karrierje.

Ki a legszimpatikusabb számodra a csapatból?

Ennyi idő után, erre nagyon nehéz válaszolni. Kovácsik Ádival egy napon írtunk alá, így vele volt alkalmam elég sokat beszélgetni, talán őt mondanám. De például Rolit is elég régóta ismerem, és úgy gondolom, hogy nem lesz gond azzal, hogy mindenkivel megtaláljam a közös hangot. Feczesin Robival is jóban vagyunk.

Van példaképed?

Édesapám. Amit ő elért a labdarúgásban, azt szeretném túlszárnyalni.

Volt bármi az eddigi életed során, amit ma már másképp csinálnál?

Úgy gondolom, hogy minden okkal történik, mindenből tanulni kell, még a rossz döntésekből is. Ha folyamatosan jó döntéseket hoznánk, akkor elvesztené az értékét az, amikor valami jó történik az emberrel.

Ha nem focista lennél, akkor mivel foglalkoznál?

Nehéz kérdés. Vagy egy másik sportágban tudnám elképzelni magam, ezen kívül a pszichológia az, ami nagyon érdekel.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Az, hogy mindig úgy érzem, hogy nekem van igazam.

Tudsz főzni?

Igen tudok. Már elég fiatalon elkerültem otthonról, méghozzá Liverpoolba 17 évesen, ott kénytelen voltam megtanulni. Először egy családnál laktam, második évtől pedig egyedül. Szívesen tanultam és persze anyukám és a nagymamám Skypon segítettek eleinte.

A focin kívül milyen sportágakat szeretsz még?

Nézni leginkább teniszt, vagy kézilabdát. Illetve, ha lehet magyar csapatnak szurkolni mondjuk egy olimpián, vagy bajnokságon, akkor bármilyen sportágat szívesen nézek. Én magam más sportágat nem művelek, a tenisz lenne az, ami tetszene, de időm sincs rá és elég balesetveszélyes is.

Ha lehetne három kívánságod, mik lennének azok?

Legyek a karrieremben sikeres, legyen boldog a magánéletem és egészséges a családom.

Ha lesz gyereked, mit szeretnél jobban, fiút, vagy lányt?

Mindkettőt. Három-négy gyereket tervezek, majd meglátjuk, hogy hogy alakul. De úgy érzem, hogy ennek még nem jött el az ideje, egyelőre szeretnék még a barátnőmmel kettesben lenni.

Mi a legnehezebb egy focista életében?

Talán a kiszámíthatatlanság. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Lehet, hogy fél év múlva az ember egy teljesen más országban van, és persze lemondásokkal jár ez az élet. Kimaradnak az egyetemi évek, szórakozás, vagy utazás.

Van valami meccs előtti bevett szokásod, ami nélkül nem lépsz pályára?

A kezdő sípszó előtt háromszor fel szoktam ugrani. A többit nem szeretném elmondani. De nem vagyok babonás típus.

Hol élnél szívesebben, faluban vagy városban?

Nagyváros külvárosi részén. Kertes házat és nyugis életet szeretnék, de egy kis faluban nem tudnám elképzelni magam jelenleg. Tíz év múlva már lehet, hogy másképp fogom gondolni.

Hogy szeretnéd látni magad öt év múlva?

A lényeg az, hogy boldog legyek. Nem tudom, hogy hol leszek, vagy, hogy mit hoz a jövő, ahogy mondtam is a foci az már csak ilyen. Remélem, hogy a Vidi-s éveim sikeresek lesznek, a többi meg majd alakul.