Melyik volt a fájdalmasabb a Ligakupa-döntőt követően, feldolgozni, hogy nem sikerült megszerezni a trófeát, vagy látni, hogy a Vidi játékosok az ellenfél vezetőedzőjét hajszolják a pályán? 

Mindkettőt fájdalmas volt látni. Az azonban hogy egy ilyen színvonalas és látványos meccsen alulmaradunk, benne van a fociban. Az ilyen hangulatú mérkőzések vihetik előbbre a magyar labdarúgást. Ami viszont a pályán kívüli eseményeket illeti, azok rendkívül elszomorítóak. Játékosaink és a stábtagok a felfokozott hangulatban, a sportban nem megengedhető, de emberileg érthető felindultságukban, valóban igen indulatosan tették szóvá Tomiszlav Szivics viselkedését. De vajon mitől fajulhattak eddig a dolgok? Egyenes következményeként annak, hogy a Diósgyőr vezetőedzője korábban olyasmiket engedhetett meg magának mindenfajta következmény nélkül, mint hogy nyilvánosan csalással vádolja meg az MLSZ-t, és ezzel szemben se a szövetség, se a diósgyőriek tulajdonosa ne lépjen fel. Nem véletlen, hogy most már úgy érzi, bármit megengedhet magának. 

A lefújást követő nyilatkozatára gondol, amikor a Videoton FC keretéről és hátteréről mondott meglehetősen provokatív véleményt?

Az csak az egyik rendkívül sportszerűtlen megnyilvánulása volt. Érthetetlen, hogy mi szükség volt erre. Egy olyan klub alkalmazottja beszél a háttér erősségéről, amelynek az ország egyik leggazdagabb embere a tulajdonosa. Köztudott, hogy a DVTK 2010 óta Leisztinger Tamás érdekeltségi körébe került. Ha abból indulunk ki, hogy az ő vagyonát mekkorára szokták becsülni, akkor elég egyértelmű, hogy melyik klubnak jobbak a gazdasági lehetőségei. Nagyon szomorú, hogy miközben egyre többet próbálunk tenni a sportágért Magyarországon, oda jutunk, hogy már nem is a pályán megy a legnagyobb háborúskodás, hanem a különböző nyilatkozatokban. Hogy engedheti meg egy tulajdonos, hogy a vezetőedzője más klubok belügyeivel foglalkozik és olyasmiket nyilatkozzon, hogy a szövetség dönti el a helyezések sorsát? De ha már a gazdasági hátteret hozta szóba Tomiszlav Szivics, emlékezzünk csak rá, hogy melyik klub engedhette meg magának anyagilag, hogy hazahozza a horribilis fizetést kérő Rudolf Gergelyt. Hogy aztán nem sokkal később szinte ingyen szabaduljon meg tőle. De tőlünk, a Videoton FC-től is nem egy játékost vásároltak. Igaz, aztán nemegyszer fordult elő, hogy nem fizették ki a szerződésben foglalt összeget. Többször indult a DVTK-val szemben tartozásbehajtási eljárás. A klublicencük is veszélybe került. Érdekes, hogy mindez belefér a klub mögött álló befektető imázsába, és ő is úgy érezte, mindezt megengedheti magának. Mindamellett kifejezetten örülök, hogy a Diósgyőr végül elindulhatott a bajnokságban. A DVTK-nak igenis a legjobb csapatok között van a helye, hiszen most, a Ligakupa-döntőn is megmutatta, hogy az ország egyik legnagyobb és leghűségesebb szurkolótáborával rendelkezik. Ahhoz, hogy a magyar foci előbbre lépjen, minél több ilyen hangulatú és színvonalú mérkőzésre lenne szükség, és nem a nyílt vagy bujtatott nyilatkozatháborúra, feszültségkeltésre, és olyan arrogáns magatartásra, amely azt sugallja, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül. A fantasztikus diósgyőri szurkolók sem ezt érdemlik. Ők a győzelemtől voltak boldogok, nem a sportszerűtlen üzengetéstől. 

Akkor a DVTK győzelmét teljesen megérdemeltnek tartja? 

Természetesen. A trófea elnyeréséhez személyesen gratuláltam a DVTK sportigazgatójának, Kovács Zoltánnak. Rúgtak két gólt, mi csak egyet, tehát a pályán győztek, és fejet kell hajtani a teljesítményük előtt. Még akkor is, ha igencsak erőt kell vennie magán az embernek a gratuláláshoz egy olyan helyzetben, amikor tisztán látszott, hogy néhány perccel a vége előtt vezetőedzőjük alpári stílusban kezdte hergelni a közönséget, pörgette a feje fölött a zakóját, és „Sz...pjatok le” rigmust kiabálva fordult a Vidi kispadja felé, és ugyanezt látványos kézmozdulatokkal is kifejezte. Ez a viselkedés teljesen ellentétes azzal, amire a klubok többsége és a szövetség is minden erejével törekszik, hogy a magyarországi labdarúgó mérkőzések kulturált közegben zajló, kulturált, családi eseményekké váljanak. Na, ezt a sportszerűtlen magatartást kérték számon a stábtagok a lefújást követően a diósgyőri vezetőedzőn. Ezek után nagyon szeretnénk látni, hogy mindebből mi került be a játékvezetői jelentésbe, és azt szeretnénk, hogy a jelentésnek ez a része nyilvánosságra kerüljön. Az ilyen sportszerűtlen viselkedés, az ellenfél nyílt gyalázása mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egész helyzet sajnos csak a DVTK tulajdonosának jóváhagyó egyetértésével, és Vági Mártonnak, a szövetség főtitkárának, valamint Berzi Sándor alelnöknek a hathatós asszisztálásával juthatott el erre a mélypontra. Itt azonban már valóban el kellene gondolkodniuk a döntéshozóknak. Ezért most nagyon kíváncsian várjuk, hogy az MLSZ vezetősége megint megpróbálja-e eltussolni ezt az ügyet, vagy meglesznek a megfelelő retorziók.