Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Soufiane Chaklával, előtte Stopirával beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig Fejes András, vágjunk is bele! 

- Szoktál rajzfilmeket nézni?
Mostanában már nem. Amikor még kicsi voltam, a Nickelodeon-t néztem sokat, azon belül pedig mindent. A Tom & Jerry-t különösen szerettem.

- Van valami olyan gyerekkori élményed, amire szívesen emlékszel vissza?
Konkrét emlék hirtelen nem jut eszembe, inkább azt emelném ki, hogy a mi családunk szerencsére nagyon összetartó, a szüleim még mindig együtt vannak, ami lássuk be, manapság már egy olyan ritka dolog, aminek örülni kell. Ez az összetartás alapozta meg azt, hogy összességében nagyon boldog gyerekkorom volt.

- Hogyan szoktál kikapcsolódni?
Ha regenerálódni szeretnék, nekem az bőven elég, ha a barátnőmmel, vagy a családommal lehetek. Nagyon szeretünk moziba járni, például nemrég megnéztük a Halálosabb iramban-t Simon Ádámékkal. Nagyon jó program volt, mindenkinek tetszett a film.

- Mi az a tárgy, ami nélkül úgy érzed, hogy nem tudnál létezni?
Labda és telefon. De a kettő közül a labda hiányozna jobban.

- Mi az a három tulajdonság, amit a legjobban szeretsz a barátnődben?
Először is házias, amit nagyon fontosnak tartok kiemelni, mert szerintem manapság ez elég ritka. Hűséges, bár úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, akkor ez természetes. Nagyon türelmes és egy biztos pont az életemben. A nyugalmat jelenti nekem. Szeretem úgy, ahogy van, nagyon értékes és fontos számomra.

- Romantikus vagy?
Ez nálam szituációfüggő. Nem merném ezt így határozottan állítani magamról, de ha a helyzet megkívánja, akkor tudok az lenni.

- Ha egyszer arra kerülne a sor, hogy megkéred a barátnőd kezét, - anélkül, hogy lelőnénk a poént - hogyan csinálnád?
Ezen nem gondolkoztam még. Bár sok minden van a fejemben, de csak foszlányok, a végleges terv még nem állt össze. Életemben csak egy nőnek szeretném megkérni a kezét és nagyon remélem, hogy ez ő lesz. Az biztos, hogy mindent meg fogok tenni, hogy emlékezetes élmény legyen a számára, olyan, amit aztán soha nem felejt majd el.

- Van valami olyan tulajdonságod, amin úgy érzed, hogy változtatnod kellene?
Igen, nagyon türelmetlen vagyok. Ha valamit eltervezek, vagy valamit nagyon szeretnék, akkor nem tudok várni. Dolgozom már rajta, mert ezen tényleg jó lenne változtatni.

- Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
Csak a testnevelés. Nem szerettem iskolába járni, én már akkor is focizni szerettem.

- Ha nem focista lennél, akkor mit csinálnál?
Kiskoromban mindig fodrász vagy szakács szerettem volna lenni. De most én is, mint szerintem minden csapattársam, csak azt tudom mondani, hogy a focin kívül semmi mást nem tudok elképzelni. Ez azért van, mert a foci végigkísérte az életünket és mindannyian tudtuk már gyerekkorunkban, hogy ez az, amit csinálnunk kell. Nem kellett és nem is akartunk azon gondolkozni, hogy mi mással foglalkozhatnánk.

- Van valami bevett szokásod pályára lépés előtt?
Nagyon sok van. Néhányat szeretnék titokban tartani, de azt elmondhatom, hogy meccs előtt mindig megfürdök az öltözőben, de van például egy alsónadrágom, amit csak meccsekre veszek fel, és még mielőtt elkezdődne a játék, mindig megnézem a pályát. Ez persze csak néhány példa, tényleg annyi van, hogy fel sem tudnám sorolni. Van úgy, hogy egyik másik kimarad, és ha ennek ellenére is jól játszom, akkor azt például nem csinálom többet. Van néhány fix, a többi sorsa pedig mindig a játéktól függ.

- Valamelyik sorozatot követed rendszeresen?
Nem igazán nézek tévét, a sorozatok pedig egyáltalán nem kötnek le.

- Szívesebben élnél egy csendes faluban, vagy szereted a nagyvárosi nyüzsgést?
Úgy gondolom, hogy a koromat és a jelenlegi életvitelemet tekintve most jobban tudok érvényesülni egy nagyvárosban, de ha lesz családom és gyerekeim, akkor már inkább egy csendes, nyugodt környezetben képzelem el magam.

- Terveztek nyaralást?
Nagyon szűkös az idő, úgyhogy nem hiszem. Ha mégis lesz egy pár nap, akkor talán Horvátországba megyünk.

- Jártál már olyan helyen a világon, ahova bármikor visszamennél?
Télen voltam Oslóban pár napra. Kicsit hiányoltam, hogy nem volt hó, de ennek ellenére nagyon nagy élmény volt. Számomra ezek az északi országok, mint Norvégia és Svédország, nagyon vonzóak, de például Amerikába is elmennék bármikor.

- Szoktál főzni?
Amíg egyedülálló voltam, addig igen, bár csak néhány dolog van, amit el tudok készíteni: csirkés ételeket, rántottát, szendvicseket. Szerencsére most már nem kell ezzel bajlódnom, mert főznek rám.

- Milyen a hangulat az öltözőben?
Nagyon összetartó a csapat és kiemelkedően jó a közösség. Az ugratások, amik szerintem minden NB I-es öltözőre jellemzőek, nálunk mindennaposak, és akik ezen nap, mint nap keményen dolgozunk: Juhász Roland, Feczesin Róbert, Oliveira, Simon Ádi és jómagam.

- Hogy szeretnéd látni magad öt év múlva?
Nem gondolkoztam még ezen. Talán az lenne a legfontosabb, hogy egészséges legyek, sikeres, kiegyensúlyozott és boldog.

- Mi a legnehezebb egy focista életében?
Az állandó környezetváltozás és bizonytalanság. Bármikor történhet valami, ami miatt abba kell hagynunk, nem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet, hogy hova kerülünk, milyen csapathoz. Egy sérülés lehetősége folyamatosan a fejünk felett lebeg és nem egyszerű ezzel együtt élni. De még ha nehéz is néha, ez az életünk.