A Malagától 50 km-re északra lévő Antequerában születtél. Mivel foglalkoztak a szüleid, milyen tanuló voltál?

Édesanyám pedagógus, édesapám elektromérnök. Nem voltam rossz tanuló, de kicsit lusta voltam, sokkal jobban érdekelt a foci az iskolánál, ami persze nem meglepő egy gyerek esetében. Később már nem volt egyszerű összeegyeztetni a profi sportkarriert a tanulással, ezért abszolút a terveim között szerepel, hogy a pályafutásom után továbbtanuljak, mert ez eddig sajnos kimaradt az életemből.

Ezek szerint szóba sem jött más lehetőség, csak az, hogy focista leszel?

Nagyon sok gyereknek az az álma, hogy futballista legyen, és mivel nekem ez megvalósult, azt mondhatom, igen, korán eldöntöttem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A szülővárosomban kezdtem focizni, majd a Malaga következett, az odaigazolással sikerült egy nagy lépést tennem az álmom megvalósításához. 

Egészen kiskorodtól a kapuban állsz, vagy esetleg egy nagy gólvágóval is beszélgethetnénk most, ha máshogy alakul?

Az elején több poszton is szerepeltem, és igen, még csatár is voltam, de mindig is vonzott a kapus pozíció. Amikor az edzőim meglátták, hogy talán itt vagyok a legtehetségesebb, örültem neki, és ez azóta is így van, a kapusra ugyanis kivételes szerep jut minden csapatban.

Melyik csapatnak szurkolsz?

A Malagában lettem focista, rengeteget fejlődtem ott, úgyhogy az a csapat áll hozzám legközelebb. A Malagán kívül nincs különösebb kedvencem.

Példakép?

Konkrét példaképem nincs, akire viszont felnézek, az Iker Casillas, a Real Madrid játékosa. Nagyon korán bekerült a Realba és azóta is ugyanazon a magas szinten teljesít. A személyisége, az eredményei egyaránt fantasztikusak. Ő egy ikon, aki pozitív példa lehet minden játékos előtt.

Jó pár nagy csapat és játékos ellen szerepelhettél Spanyolországban, melyik az, amelyikre legszívesebben emlékszel vissza?

Az összes hazai meccs ünnep volt Malagában, hihetetlen hangulata van az ottani arénának. A legemlékezetesebb talán a Barcelona 5-1-es legyőzése volt 2003 decemberében. Saviola, Kluivert, Quaresma, Cocu, Xavi játszottak többek között abban a csapatban, a kispadon pedig Frank Rijkaard ült.

A későbbiekben is akadtak elég jó ellenfeleid.

Rengeteg sztár ellen játszhattam, isten ajándéka, hogy Beckhammel, Ronaldóval, Zidane-nal, Ronadinhóval vagy Decóval nézhettem farkasszemet a futballpályán.

Mikor híre ment, hogy jövő nyárig maradsz a Vidiben, a szurkolók egyöntetű véleménye az volt, hogy az utóbbi időszak egyik legjobb Vidi-igazolását sikerül itt tartani.

Nagyon sokat jelentett nekem a Vidi szimpatizánsok reakciója erre a hírre. A szurkolókat és a várost is megszerettem, azt sem tartom kizártnak, hogy innen vonuljak majd vissza, ami persze még odébb van, de tényleg remekül érzem magam itt. Nagyon elégedett vagyok a klubbal. Ahogy már korábban is elmondtam, azért jöttem ide, mert szakmailag fejlődni akartam, amihez elengedhetetlen a rendszeres játéklehetőség és ezt itt megkapom. Fontos, hogy a családom is jól érzi magát!

Bár még nincs vége a szezonnak, de a legfontosabb kérdés gyakorlatilag eldőlt, vagyis nem lett bajnok idén a Vidi. Ennek fényében, hogy értékeled az idényt?

Sajnos nem úgy sikerült ez az év, ahogy vártuk és ahogy a szurkolók várták. Nem tudtunk annyi örömet szerezni nekik, mint amennyit ígértünk. Van még hátra három meccs, az a minimum, hogy ezeket sikerrel zárjuk és megszerezzük az EL-indulást érő helyet. A keddi Ligakupa-döntő - ha megnyerjük - talán egy kis gyógyírt jelenthet erre a szezonra.

A Vidiben az 1-es számot viseled. Te választottad? Lényeges, hogy melyik szám a tiéd?

Sajnos nem mindenhol volt lehetőségem 1-esben védeni, de itt választhattam és boldogan tettem. A 1-es szám nekem jelzésértékű, ha tehetem, azt kérem.

Februárban született második gyermeked, milyen baba?

Igen, szerencsére könnyű vele, jól alszik, csendes, úgyhogy nem lehet panaszunk. A tévében nézi a meccseket, de a stadionba is gyakran kijönnek a feleségemmel. Valamiért rajong a vidis mezekért, melegítőkért, megismeri a logót a ruhákon és azonnal a kezébe szeretné venni. A városi forgatagból nemrég költöztünk egy nyugodtabb, családi házas övezetbe, ami a kicsi miatt is sokkal jobb, és persze azért is, mert itt lehetnek velünk a kutyáink.

Hogy telik egy nap, ha éppen nincs meccs vagy edzés?

Minden szabadidőmet a családommal töltöm, nagyon szeretünk kirándulni, sétálni a belvárosban, sokat utazunk a Balatonhoz vagy Budapestre. Konkrét hobbim nincs, 100 százalékban a családdal vagyok.

Nyáron világbajnokságot rendeznek, ráadásul a spanyol válogatott címvédőként érkezik majd. Megkerülhetetlen kérdés, hogy mire számítasz?

Címvédőként rettenetesen nehéz játszani és újra nyerni, ráadásul az egyik legnagyobb ellenfél, a brazil válogatott hazai pályán szerepelhet. De elszánt a spanyol válogatott, úgyhogy azért látok esélyt az újabb győzelemre és persze nagyon szurkolok is ezért.

(Videó forrása: youtube.com)