A kapusok edzése külön kezdődik a többiekétől. Tujvel, Bozsovics és Pajovics már a bemelegítésnél is a saját feladataiknak megfelelő gyakorlatokat végzi.

- A kapusok a bemelegítés elején a kocogást, a gimnasztikát önállóan végzik, bár azért közben is rajtuk tartom a szemem - kezdi a rá jellemző mosollyal a bajsza alatt Disztl Péter. - A bemelegítés második felében pedig gyakorlatilag el is kezdődik az edzés, mert a kapusok bemelegítési gyakorlatainak egy része már ugyanazokat a mozdulatokat tartalmazza, mint maga az edzés. 

Azonban amikor a csapat elkezd taktikai elemeket gyakorolni, akkor a hálóőrök is csatlakoznak hozzájuk, vagyis minden edzésen csak limitált idő áll rendelkezésre e speciális edzésmunka elvégzésére.

- A kapusedzésen karókat és gátakat is használunk, hogy különböző helyzeteket szimuláljunk, és javítsuk a készségeket. Gyakorlatilag egy éven keresztül tudnánk úgy edzést tartani, hogy ugyanaz a feladat nem szerepelne kétszer. Ugyanakkor van például egykilós labdánk is, amely a fogásbiztonságot hivatott javítani, illetve van reflexlabdánk, amely miután megpattan a földön, teljesen kiszámíthatatlanul pattan onnan tovább, vagyis a kapusnak a másodperc törtrésze alatt kell reagálnia, és megfognia a labdát - mondja Disztl Péter.

Nem kíméli Tujvelt, Bozsovicsot és Pajovicsot, hiszen van amikor másodpernyi különbséggel két vagy akár három labdát is kapura rúg nekik. Ezzel lehet a legjobban felkészülni a lepattanó labdák kivédésére is. Egy edzőtáborban azonban az is kihívást jelent, hogy három kapusunk mindegyike azonos szinten kerüljön formába.

- Nehéz dolog azt elérni, hogy a szezon kezdetére mindhárman csúcsformában legyenek, hiszen ha a csapat két részre osztva egymás ellen játszik, akkor is csak két kapusnak kell védenie. Ez pedig nehezíti annak az egyensúlynak a megtartását, ami ahhoz szükséges, hogy mindhárman azonos tempóban fejlődjenek - tér ki munkája egyik legnagyobb kihívására Disztl Péter.