A Vasas elleni meccsen beszállt csereként, azóta szinte kirobbanthatatlan a csapatból a hét évi légióskodás után hazatért középpályás, de nemcsak ezért érzi remekül magát ismét Fehérváron. Tóth Balázzsal beszélgettünk.

Nem kellett beilleszkedési gondokkal küzdened, pedig új emberként, szezon közben szálltál be. Minden rendben?

Abszolút. Nagyon jól érzem magam, örülök a visszatérésnek. Remek közösségbe kerültem, jó a hangulat az öltözőben, és külön öröm volt számomra, hogy a szurkolók ilyen szeretettel fogadtak. Erre nem is számítottam, bár tudtam, hogy Vidi-növendékként tekintenek rám, hiszen 16 éves koromban érkeztem Fehérvárra.

Mégis, lehetett olyan érzése az embernek, hogy kényszerű megoldásként választottada Vidit, hiszen alighanem külföldön képzelted még el a pályafutásodat.

Amikor beszélgettem a fehérvári vezetőkkel, az edzőkkel, olyan terveket vázoltak, amik nagyon szimpatikusak voltak. Ez nem csak a célkitűzésekre vonatkozik, hiszen beszéltünk arról is, milyen futballt fog játszani a csapat. Paulo elmondta, hogy a sokpasszos, technikás focit szereti, ez is pozitív volt, és aztán láttam, hogy mindaz, amiről beszéltünk, meg is valósul. És akkor még ott vannak a körülmények...

Ezek kapcsán duplán van mivel összehasonlítanod a jelenlegi állapotokat: a külföldi állomáshelyeiddel és azzal a Videotonnal is, amelyben utoljára játszottál. 

Megállja a helyét ebben az összehasonlításban az, ami most nálunk van. A holland és belga középcsapatokhoz képest is jó az infrastruktúra, a szakmai munka pedig nagyon precíz, alapos. A régebbi fehérvári állapotokkal össze se lehet hasonlítani, az az igazság, hogy amikor elmentem, éppen épült a stadion új része, mára minden megváltozott. Nekem úgy tűnik, hihetetlenül profin megy minden.

És a hazai mezőnyről milyen kép alakult ki testközelből?

Úgy érzem, elég erős a bajnokság, a mi csapatunk pedig a legjobb benne. Biztos vagyok abban, hogy hosszabb távon az aranyért leszünk versenyben. Jelenleg a legnagyobb riválisok nagyon jó periódusban vannak, minden sikerül nekik, de aki látta például a Győr elleni meccsünket idegenben, tanúsíthatja, hatalmas mezőnyfölényben játszottunk, nem érdemeltünk vereséget. Tavasszal csak a győzelem lehet a célunk a bajnokságban és a kupában is.

Ehhez szükség lesz a te jó teljesítményedre is. Mennyire sikerült elfoglalnod helyedet a csapat játékában?

Gyorsan beilleszkedtem, amihez kellettek a csapattársak és az edzői stáb is. Nem kerültem új posztra, mindig védekező középpályás voltam, azt pedig már mondtam, hogy a szisztéma, amiben játszunk nagyon szimpatikus. Most úgy érzem, minden adva van hozá, hogy folyamatos munkával a Videoton nemzetközi szinten is ütőképes csapattá váljon.

Ez tényleg optimista hozzáállás, ha ilyen pozitívan nézed a dolgokat, gondolom a válogatottságról sem mondtál le. Harmincnégy fellépés után lesz harmincötödik?

Persze, mint minden labdarúgónak, nekem is álmom és vágyam a válogatott szereplés. Utoljára tavaly augusztusban Angliában szerepeltem a válogatottban, remélem, fel tudom még hívni a játékommal magamra a szövetségi kapitány figyelmét. Ha sikerül, az a klubomnak is jó lesz. Most a Vidi a legfontosabb, az itteni feladatokra koncentrálok.