Ezzel kapcsolatban Garancsi Istvánt, Paulo Sousa-t, Sándor Györgyöt és Tóth Balázst kérdeztük.

"Nincs annál jobb érzés egy tulajdonos számára, mint amikor közel telt ház előtt lép pályára a csapata. Emlékszem, amikor a Vidi tulajdonosa lettem, akkor 4-500 néző előtt játszott a csapat, és a VIP is kongott az ürességtől. A Trabzonspor elleni meccs is megmutatta, hogy mennyire fontos a siker, nem csak a tulajdonosnak, nem csak a klubnak, nem csak a városnak, hanem az országnak is. Érdemes volt beruházni a stadionba, ezt bizonyítja az is, hogy a Slovan, a Gent és a Trabzonspor delegációjának is leesett az álla mindattól, amit nálunk tapasztaltak. A nemzetközi mérkőzéseinken valóban Európában érezhettük magunkat, amihez hozzájárult az RBD állhatatos és áldozatos munkája is, és itt nem csak a legutóbbi EL-meccsünkre gondolok, hanem például a Slovan elleni találkozónkra is. Megköszönni és fejet hajtani tudok csak a szurkolók előtt. Remélem, hogy akik eddig kijöttek szurkolni nekünk a nemzetközi mérkőzéseinkre, azok a csoportmeccsekre is kilátogatnak, és szurkolnak a Vidinek! Hajrá Vidi!" - emlékezett vissza Garancsi István, klubunk tulajdonosa a Trabzonspor elleni hazai mérkőzésre.

Paulo Sousa vezetőedző többek között azt emelte ki, hogy nagyon nagy szüksége lesz a csapatnak a szurkolók támogatására az egész szezonban: "Az egyik legemlékezetesebb születésnapom volt az idei, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Egyrészt az elért siker tette oly' emlékezetessé, másrészt pedig az a rengeteg szurkoló, aki kijött a stadionba és hihetetlen hangulatot teremtett. Arról nem is beszélve, hogy még engem is felköszöntöttek. Ez egészen kivételes élmény volt, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ahogy mindig, a Trabzon elleni mérkőzésen is hajtották, segítették a csapatot és ezzel oroszlánrészük volt a továbbjutásunkban. Azt tapasztalom, hogy meccsről meccsre egyre többen vagyunk a Sóstói Stadionban, ami nagyon nagy segítséget jelent, mert együtt sokkal erősebbek vagyunk, és érezzük is a szurkolók feltétel nélküli támogatását. Remélem, hogy ez a tendencia folytatódik, mert nagyon kemény szezonunk lesz, hiszen egyszerre kell helytállnunk az Európa Ligában és a több hazai sorozatban is, vagyis nagyon nagy szükségünk lesz a szurkolók támogatására az egész szezon során. Bízom benne, hogy minden mérkőzésünkre minél nagyobb számban jönnek majd el, hiszen már többször láthatta mindenki, hogy lelkesedésük és támogatásuk a legnehezebb pillanatokon is átsegít minket, vagyis nagyon nagy szerepük van az elért sikerekben."

A csapatból két játékos, a kapitányi karszalagot viselő Sándor György és a fáradhatatlan Tóth Balázs beszélt érzéseiről.

Tóth Balázs: Nyugodtan mondhatom, hogy eddigi székesfehérvári pályafutásom legemlékezetesebb meccse volt a Trabzonspor elleni. Elképesztő hangulat uralkodott a stadionban,  minden egyes percben éreztük a közönség támogatását. Biztos vagyok benne, hogy ha nincsenek a szurkolók, nincs a szinte telt ház, nem sikerült volna elérnünk ezt a csodálatos eredményt. Játszottam már életemben pár csapatban, ragyogó stadionokban, nagyon sok néző előtt is, de amiben a törökök elleni visszavágó alkalmával részünk volt, azt nem lehet összehasonlítani semmivel. Mi, játékosok a pályán éreztük, hogy a szurkolók annyira akarják a sikert, hogy szinte löktek minket előre, bele a továbbjutásba.

Sándor György: Már amikor kifutottunk a bemelegítésre, már akkor mindannyian ugyanarra gondoltunk a srácokkal: hogy milyen remek a hangulat, és milyen jó lenne, ha minden bajnokit ilyen szépszámú néző előtt játszhatnánk. Igazán jó érzés töltött el, és csak pozitív élmények jutnak eszembe ezzel kapcsolatban. Nem nagyon szoktam figyelni meccs közben arra, hogy mi történik a lelátón, ezúttal azonban éreztem, hogy mennyire felfokozott, nem mindennapi hangulat uralkodik a stadionban. A meccset megelőző nap találkoztam a szurkolói csoportot képviselő Őri Márkkal, aki elmondta, hogy a kezdő sípszó pillanatában több tonna konfettit fognak az égbe dobni a nézők, rögtön arra gondoltam, hogy ez nagyon nagy mennyiség, és később a koreográfia tényleg leírhatatlanul jól nézett ki a pályáról nézve is. Felpillantottam, és láttam, ahogy a lelátóról mindenhonnan hull a konfettieső, majd a negyvenkettedik percben azt is hallottam, amikor a szurkolók edzőnket, Paulo Sousát éltetik. A srácokkal később beszéltük is az öltözőben, hogy milyen különleges volt az atmoszféra, hogy milyen elképesztő varázsa volt ennek a biztatásnak, és hogy mennyit segített ez nekünk abban, hogy kivívhattuk a sikert. Mindannyian egyetértettünk benne, hogy ezekért a meccsekért érdemes izzadni az edzéseken, küzdeni a magyar bajnokságban, egyáltalán, ezekért a pillanatokért érdemes focistának lenni. Miközben mi a pályán küzdöttünk a továbbjutásért, éreztük a szurkolók szeretetét, és azt, hogy ugyanannyira akarják a sikert, mint mi. Köszönet érte.