Bár a szlovákiai Nyitrán született és élt, Tomas Tujvelnek nincsenek magyar gyökerei. Vannak viszont gyökerei a fociban: nagypapája a Nyitra gárdáján kívül játszott más első és másodosztályú szlovák csapatokban is, majd játékvezetőként folytatta, ugyanakkor édesapja kisebb egyesületekben rúgta a bőrt. „Hat éves koromban kezdtem futballozni, szülővárosomban, Nyitrán”, elevenítette fel a kezdeteket Tomas. „Mindig is kapus szerettem volna lenni, ennek ellenére belső hátvédként küldtek pályára egy ideig, majd tíz évesen végre én is beállhattam a kapuba. Határozott gyerek voltam, sosem akartam más sportágat kipróbálni, sosem akartam más poszton játszani. Egyszerűen a kapuban érzem a legjobban magam.”

Határozottsága természetesen kevés lett volna ahhoz, hogy álmait valóra váltsa, majd külföldre tudjon szerződni. A kis Tomas ügyessége már fiatalon megmutatkozott: 15 évesen elnyerte a legjobb kapus címet. Néhány kisebb kitérőtől eltekintve – ilyen volt például az FK Senica együttese - a Nyitra csapatában szerepelt, ahol annak rendje és módja szerint végigjárta a korosztályos csapatokat és eljutott a felnőtt keretig, ahol felváltva védett a másik hálóőrrel. „Minden kapusnak megvan az erőssége és persze vannak gyenge pontjai is”, mondta Tujvel, aki egyáltalán nem ért egyet azzal a közkeletű nézettel, amely szerint minden kapusnak van valami stikkje. „Szerintem már első ránézésre látszik, ki miben jó. Én magamról ezt kevéssé tudnám megmondani, de akadt rá példa, hogy a macskához hasonlították a mozgásom”, nevetett portásunk.

Tujvel, aki 2009 nyarán került Fehérvárra, a 2009-2010-es évadot második számú kapusként gyakorlatilag a padon ülte végig, mindössze néhány Ligakupa mérkőzésen őrizhette a hálót. Idén viszont első számú portássá lépett elő, így nagyon igyekszik bizonyítani. „Nem bántam meg, hogy ide szerződtem a Videotonhoz. Tisztában voltam vele akkor is, amikor jöttem, hogy egy új játékosnak mindig nehéz bekerülni a csapatba, pláne, ha kapusról beszélünk. Én azonban türelmesen kivártam, amíg eljön az időm és most igyekszem élni a lehetőséggel. Ami a magyar bajnokságot illeti, egyáltalán nem érzem úgy, hogy sokkal gyengébb lenne, mint a szlovák. Utóbbi talán egy kicsit keményebb, de nagy különbségeket nem látok a kettő között. De gondolja, vagy lássa bárki bárhogy, én jól érzem magam itt, nekem a magyar bajnokság egy lehetőség a fejlődésre, adott esetben a továbblépésre. Nyilván én is szívesen játszanék a német, vagy akár a holland első osztályban, de először itt kell bizonyítanom”, mondta Tomas.

Ebben segítségére van kozmetikus felesége és 2 éves, Vanessa névre keresztelt kislánya is, akik szintén Fehérváron élnek. Mivel a távolság Fehérvár és Nyitra között nem nagy, körülbelül 160 km, ezért ha szabadnapot kapnak a játékosok, gyakran hazalátogatnak. Tomasnak nincs különösebb hobbija, szabadidejében régebben jégkorongozni járt a barátaival. Magáról azt mondta, semmi extra, teljesen átlagos fickó. Mindeközben viszont állandóan mosolygott, és a tőle megszokott nyugalommal terült el a fotelben, amelyben a beszélgetés elején foglalt helyet. Szerintem ilyen az igazi Tomas Tujvel – nyugodt és magabiztosságot áraszt. Ami itteni életét illeti, sikeresen beilleszkedett, megtalálta a helyét a csapatban. „Magyarul már sokat értek, bár beszélni kevéssé tudok. Nagyon igyekszem pedig, de mivel az öltözőben nem vagyok rákényszerítve arra, hogy megértessem magam magyarul, ezért gyakorlatilag csak az alapszavakat tudom. A délszlávokkal kisebbek a nyelvi nehézségeim, annak ellenére, hogy ez a két nyelv sem sokban hasonlít egymásra”, vallotta be kapusunk, aki az itthoni játékosokkal főleg angolul kommunikál.

Végül, adósak vagyunk még Tujvel pályafutásának legszebb pillanataival. „A 2007-2008-as szezonban bronzérmesek lettünk a Nyitrával, ami a klub történetének legjobb eredménye volt. Legalábbis, ami a szlovák bajnokik sorát illeti. Ezt megelőzően is csak az ezüstéremig jutott a klub, még a csehszlovák ligában. Játszottam Intertotó-kupa meccsen is. Ezeknél nagyobb sikerekről azonban nem tudok beszámolni. Még. Remélem, ha egy év múlva újra megkérdezel, már magyar bajnoki címmel is büszkélkedhetek!”