- Bemutatkozott egy nemzetközi tornán, megvan a rálátás a csapatra, ezt mennyibe sikerül majd szinkronba hozni a szakmai elképzelésekkel? – kérdezte Horváth Pétert a pfla.hu.
- Szinkronba kell hoznom! Nincs választási lehetőségem, hiszen elvállaltam ezt a feladatot. Kérdés, hogy a játékosok mennyire lesznek vevők az elképzeléseimre, mennyiben tudnak szinkronba kerülni velem. Ez a nagy kihívás! Valóban kaptam visszajelzést hétvégén, a nemzetközi tornán. Tíz nappal előtte elkezdtük a munkát, egyelőre a kölcsönös ismerkedés jegyében. Több típussal találkoztam. Volt, aki egyből elvégezte a feladatot, mert alkatilag így van „összerakva”. Teljesen mindegy, mi a feladat, beáll a sorba és dolgozik. Viszont olyan is volt, aki már megkérdőjelezett bizonyos dolgokat és próbálta a sajt pozícióját elhelyezni a „falkában”, hogy ezzel együtt az edzőnek is adott kihívásokat. A következő időszakban megpróbálunk egységes csapatot kialakítani.

- Mit várjanak a fiúk? Elvárás a látványos játék?
- Mindenképpen egy határozott stílust, agresszív, kezdeményező, támadó futballt akarunk képviselni alkalmazkodva a minőségi állományhoz. Jó, ha megfogalmazunk egy stílust, mert ez fontos mankót jelent és teljesen független a majdani eredménytől. A mutatott játék és az eredmények mindig valaminek, az elvégzett munkának lesz a következménye.

- Mikor belépett az öltözőbe, tartott bemutatkozást vagy szigorúan csak arra kérte a srácokat, hogy fussanak három kört?
- Fontosnak tartottam, hogy bemutatkozzak. Hozzáteszem, volt, aki már ismert engem, mert együtt dolgoztunk más egyesületnél. Sipos Mátéval még az MTK-ból ismerjük egymást, Tóth Gergely is MTK-s volt, de aztán Újpesten is játszott. És Nyilas Elekkel is dolgoztam Újpesten. Más korosztályban is van néhány játékos, akit ismertem régebbről.

- Mit kell tudni Horváth Péterről?
- 2003-ban kezdtem itthon az edzősködést, előtte külföldön éltem 11 évet. San Franciscóban és San Joséban futballoztam, majd edzői munkát vállaltam. 2003-ban hazaköltöztem, először az MTK-ban dolgoztam két évet, a ’93-asokkal bajnokságot nyertünk. A szakmai igazgatót, Juhász Tibort még onnan ismerem. Az MTK után Urbányi István hívását fogadtam el, Újpesten folytattam. Őt Amerikából és itthonról is ismertem. A 91-es korosztállyal kezdtem, majd az ifi B-csapat után kerültem az első csapathoz pályaedzőnek és az utolsó évben egy 94-es korosztállyal foglalkoztam. Onnan távoztam a Vasashoz, ahol az U15-ösöket vittem, majd szakmai vezetőként folytattam 2008-tól 2010-ig. Rengeteg tapasztalatot szereztem.

- Sikerült a beilleszkedés a Puskás Akadémián?
- Még nem vagyok itt régóta, de egyáltalán nem mondom, hogy keresem a helyemet. Idő kell ahhoz, hogy az ember igazán megismerje a kollégákat. Szép lassan elsajátítom, de ez elég nagy terület. A kollégiumi rendet is meg akarom ismerni, attól függetlenül, hogy bejárok Budapestről.

- Mikor lesz elégedett?
- Már most elégedett vagyok, de a jövőben akkor leszek, ha tényleg fel tudok mutatni játékosokat, akik NB I-re alkalmasak. Nagyon fontosnak tartom, hogy az utánpótlás a gyerekek neveléséről szóljon. Minél több tehetséges futballistát adjunk a felnőtt csapatnak.

- A tehetséggondozás, a gyereknevelés nem megy az eredményesség rovására?
- Az eredmény valaminek a következménye. Ha minőségi munkát végzünk és megvan a kellő játékosállomány, akkor biztosan jönnek majd az eredmények. Tisztában kell lennünk az erőviszonyokkal, meg kell ismerni a mezőnyt, hogy reális képet kapjunk arról, hogy hol a helyünk a bajnokságban. Jelen pillanatban még nem tudok viszonyítani a többi csapathoz képest. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy akkor leszünk jobbak, ha teszem azt egy belső védő tisztában lesz azokkal a mozgásokkal, kommunikációval, amit egy védőnek nemzetközi szinten is tudnia kell. Akkor leszek elégedett, ha a srácok mind az erényeikkel és a hibáikkal felvállalják önmagukat.

- Ez mit jelent?
- A játékosok merjenek tenni azért, hogy jobbak legyenek. Véleményt formáljanak, legyenek aktívak, keressék az edzőt, beszélgessenek mindarról, ami a futballal és a jövőjükkel kapcsolatos. Akkor leszek igazából elégedett, ha játékosokat tudunk „feladni” az első csapat keretéhez.

- Horváth Péter hangos edző? Az elődje, Szíjjártó István nem fogta vissza magát...
- Bizonyos esetekben igen, de inkább analizáló típus vagyok. Sok mindenre kiterjed a figyelmem és szeretem bevonni a játékosokat az alkotó munkába. Vannak olyan esetek, amikor nincs demokrácia, de a legtöbb esetben szeretem bevonni a játékosokat a közös munkába. Felnőtt futballistákról beszélünk. Akkor lesz igazi fejlődés, ha a játékos kellően intelligens és motivált. Ha ez nincs meg, akkor aztán tényleg nem lehet velük mit kezdeni.

- Van példaképe?
- Jó kérdés! Sokan vannak. Urbányitól a kommunikáció területén sokat tanultam. Mezey Györgyöt nagyon régóta ismerem, ő rendkívül jó szakember. Rengeteg kérdést szeretnék neki feltenni, és remélem, hogy tud is nekem segíteni abban, hogy tovább fejlődjek. A nemzetközi edzők mások... Nagyon tetszik a Barcelona játéka, de ezzel nem árulok el nagy igazságot. Szeretem, ha a játékos felszabadultan tud viselkedni a pályán és mindent kiad magából. Annak idején Balczó András mondta, hogy nem attól fél hogy megnyeri-e az olimpiát vagy sem, hanem, hogy az adott versenyen ki tudja-e hozni magából a maximumot. Hogy ez mire lesz elég, az majd eldől. A srácoknál is ez a legfontosabb: nem kell elveszni a részletekben, arra kell koncentrálni, hogy játékosok minden nap jobbak akarjanak lenni. Nem spórolhatnak!

(forrás: pfla.hu)