A fiatal Elek Ákos - aki július végén ünnepli 22. születésnapját - életében valóra vált egy régi álom: magára ölthette az A-válogatott címeres mezét. Örömét az sem árnyékolhatja be, hogy pont egy súlyos vereséggel véget érő találkozóra esett az örökre emlékezetes, első alkalom.

- Szerintem ez természetes - mondta Ákos. - A válogatottság értékéből az eredmény semmit nem von le. Nagy dolognak tartom magam is, hogy eljutottam idáig, s remélem számos további alkalom követi majd ezt az elsőt. Igazából akkor tudatosult bennem, hogy elértem ezt a szintet, amikor itthon nem csak a barátok gratuláltak, de vasárnap a Kazincbarcika-Bőcs mérkőzésén is többen odajöttek, hogy kezet rázzanak velem. Büszkék arra, hogy valaki innen, közülük jutott el a nemzeti tizenegyig. A holland meccsre térve: természetesen tudtam, hogy a szövetségi kapitány a középpályán számít rám, hiszen ezt még a németek elleni mérkőzés előtt közölte velem egy rövid, négyszemközti beszélgetésen. Az 59. percben álltam be, de igazából sok mindent nem tudtam csinálni, talán ötször, ha labdába értem. Addigra már nagyon rohamoztak a hollandok. Hangsúlyoznám azonban, az eredmény ellenére is nagyon jól éreztem magam. Ennyi ember előtt játszani - ha mi az összes meccsünk nézőszámát összeadjuk, talán akkor sem jön ki a hatvanezres szám - fantasztikus dolog, csakúgy mint pályára lépni egy ilyen magas futballkultúrával rendelkező ország legjobbjai ellen. Mindent egybevéve, hatalmas impulzust adott számomra ez a lehetőség, s alig várom, hogy ismét munkába álljak.

Addig azonban Ákosnak - és a vele együtt játszó Horváth Gábornak - van még két hete, hiszen a keret többi tagjával ellentétben, számukra csak június 21-én kezdődnek meg az edzések. Ezt az időt középpályás-hátvédünk szüleinél tölti, Bánrévén.

- Ilyenkor jön el a barátok és a rokonok meglátogatásának az ideje, hiszen szezon közben erre csak nagyon kevés lehetőségem van. De még az is lehet, hogy másfajta feladatok várnak rám, gondolok itt az árívzi helyzetre. A mi utcánkat ugyan nem öntötte el a víz, de a környéken szinte mindenhol gondok vannak. Szüleim csak azért tudtak eljönni értem Budapestre, a repülőtérre, mert addigra kicsit apadt az ár. Egyébként minden út le volt zárva. Remélem véget ért az esős idő, s nem homokzsákok töltésével kell foglalatoskodnom az elkövetkező napokban!