- Nagyon-nagyon élveztem a játékot, szerintem a mérkőzés pontosan olyan volt, amilyet két, a bajnoki címre törő csapat egymás ellen játszhat. Az első húsz perc egyértelműen a miénk volt, vezetést is szereztünk, ám később több hibát is elkövettünk, például átadtuk a területeket, így több lehetőséghez jutottak a debreceniek. Mindezek miatt nemcsak kiegyenlítettek, de vezetést is szereztek. Az első góljuk előtt egyébként Feczesin annyira a hátamra mászott, hogy nem tudtam felugani. A második gólnál nagyon kinyíltunk, ők pedig bementek  résekbe. A harmadik? Nem is tudom. Hadd mondjam azt, hogy "röfögött".  A második negyvenöt perc játékképe alapján, nekünk kellett volna nyernünk. Miután Lipták révén egyenlítettünk, őszintén mondom, csak arra vártam, mikor rúgjuk be a győztes gólt Polekszics kapujába. A Debrecen tavaszi játékára jellemző az a találat, amellyel aztán végül ők vihették a három pontot. Ugyancsak a szerencse kísérte az első, egyenlítő találatukat is. A magam részéről igyekeztem a maximumot nyújtani, attól függeltenül, hogy hallottam, a szövetségi kapitány többek között engem is figyelt ezen a mérkőzésen. A gólomnak természetesen nagyon örülök, mert középpályásból balbekké avanzsált játékosként nagyon hiányzik az ellenfél kapuja. Ami pedig a bajnokság hátralévő részét illeti: ha a Debrecen most elhiszi, hogy megnyerte a bajnokságot, akkor mi leszünk az elsők. Természetesen nekünk a hátralévő három mérkőzésen kilenc pontot kell szereznünk ahhoz, hogy a remény megmaradjon az aranyéremre. A hiányzó pontok? Igen, most fájnak nagyon, hogy azokon a döntetlenre végződött bajnokikon, ahol számos ziccerhelyzetet alakítottunk ki - hogy csak kettőt említesek: Honvéd, FTC - egyet sem sikerült berúgni. Ha reálisan nézem, most legalább 8-10 pont előnyünknek kéne lenni a DVSC-vel szemben, s abba belefért volna egy botlás így a végén. Egészen más lenne a helyzet, ha a bajnokság folyamán nem mi vezettünk volna szinte végig. Így viszont, ha úgy alakul, hogy végül csak a második helyen futunk be, azt mondhatjuk, hogy elvesztettük az aranyat és nem azt, hogy megnyertük az ezüstöt.