Divatos szófordulattal élve, többféle minőségében is megfordult Pali a pályán: szurkolóként, játékosként és labdaszedőként. Ez a három elválaszthatatlan volt persze egymástól. Honlapunk arra kérte a hátvédet, meséljen gyerekkori meccs-élményeiről.

- A legnagyobb élményem, amikor 13 évesen labdaszedő lehettem a Bordeaux elleni UEFA mérkőzésen. Az valami csodaszámba ment, hiszen közelről láthattam Pauletát és társait. Ráadásul 3-1-re győzött a Loki, s bár nem jutott tovább, mindenki el tudja képzelni, milyen hangulat uralkodott a stadionban. Ha éppen nem voltam labdaszedő, akkor csapattársaimmal, barátaimmal jártunk meccsekre, s elmondhatom, hogy volt időszak az életemben, amikor az összes hazai összecsapáson kint voltam. Nagyon vártam minden mérkőzést és szurkolóként természetesen a „B-középből” kiabáltam én is. Az akkori játékosok közül Sándor Tamás és Böőr Zoli voltak a kedvenceim, de nyilván ma is fel tudom sorolni az akkori csapat összes játékosát. Mindezek után az is érthető, mennyire büszke voltam arra, hogy a vasutas klub korosztályos csapatában játszottam.

S akkor most ugorjunk a múltból a jelenbe: mit vár Lázár a sokak által az év meccsének titulált Debrecen – Vidi bajnokitól?

- Nincs miről beszélni: nincs mese, győzni kell!