- Milyen szerepet játszott a családod abban, hogy sportoló legyél?

- A dániai Odenseben nőttem fel, és mintegy öt éves voltam, amikor egy kis helyi klubban elkezdtem focizni. Édesapám is focizott korábban, de ő nem profi szinten, nagypapám pedig az egyik legjobb odense-i csapatban volt csatár annak idején. Lehet, hogy tőlük örököltem a foci iránti szeretetet, majd amikor 12-13 éves koromban a nagy helyi csapatba, az Odense BK-ba igazoltam át, elkezdtem komolyabb szinten is sportolni.

- Mi lenne a foglalkozásod, ha nem labdarúgó lennél?

- Jó kérdés. Középiskolában egy matematikára specializálódott osztályba jártam, így talán valami olyan, ami a közgazdaságtudományhoz vagy az üzleti élethez kapcsolódik.

- A karriered befejezése után az említett irányokba indulnál el?

- Ez még alakulni fog, már most is van egy vállalkozásom a foci mellett, ami ingatlanokkal, apartmanok kiadásával foglalkozik. De azt gondolom, hogy a labdarúgásban is nagyon érdekesek a kulisszák mögötti részletek, egy klub nem csak abból áll, amit a pályán látnak a szurkolók, rengeteg ember munkája működtet sikeresen egy egyesületet. Érdekel többek között az ügynöki munka is, de most még csak a játékra koncentrálok.

- Dánia után játszottál Kazahsztánban, Svédországban és Hollandiában is, Magyarország a negyedik külföldi ország a karrieredben. Melyik fogott meg legjobban?

- Hollandiában volt egy nagyon jó évem a csapattal, ami természetesen meghatározza az ember mindannapjait is. Ha megpróbálok elvonatkoztatni a focitól és csak az országokat nézni, nincs egyszerű dolgom, mert az a tapasztalatom, hogy fiatalon még nem annyira nyitott az ember. Dániát sok szempontból az egyik legjobb országnak tartom, magas az életszínvonal, és amikor onnan fiatalon külföldre igazolsz, lehet az az érzésed, hogy egyet lefelé léptél a lépcsőn. Hollandia egyébként nagyon hasonló Dániához, és ott egy év után jöttem rá, hogy milyen érdekes országba érkeztem és mennyi mindent meg kéne néznem. Később hasonló volt Svédország és Magyarország is. Amikor hallottam a magyarországi érdeklődésről, az volt az első gondolatom, hogy milyen lehet majd Kelet-Európában élni. Korábban a válogatottal jártam Európa keleti részén, Magyarországon viszont azt tapasztaltam, hogy azokhoz képest itt teljesen más az élet, pozitív értelemben. Amikor a barátaim érdeklődnek, nekik is azt mondom, hogy a magyarországi viszonyokat sokkal jobban hasonlítanám Ausztriához, mint a keletebbre fekvő országokhoz.

- Mi volt a legmeglepőbb számodra Magyarországon?

- Kíváncsian vártam, hogy milyenek lesznek a magyar emberek, hiszen nem volt sok tapasztalatom velük, korábban mindössze egy magyar csapattársam volt Vadócz Krisztián személyében. Remek srác, de a magyar társadalmat nem ismertem összességében. Gondolkoztam, hogy mennyire lesznek zárkózottak, távolságtartók, de ezt nem tapasztaltam, mindenki segít, mosolyog, a kislányom is jól érzi magát, így ezt mondanám a legnagyobb meglepetésnek, hogy milyen pozitív benyomást tettek rám a magyar emberek.

- Feleségeddel és kislányoddal Fehérváron éltek. Mivel töltitek a szabadidőtöket?

- A kislányom most másfél éves, így a kedvenc időtöltése, hogy órákat játszik a játszótéren. Szeretjük a játékboltokat, néha Budapestre is ellátogatunk, de alapvetően éljük a mindennapi életünket.

- Van kedvenc helyetek Magyarországon?

- Budapest is csodás város, de ott egy helyet nem tudnék kiemelni. Fehérváron nagyon közel lakunk a városközponthoz, ahol nagyon hangulatos, jobb időben már kiülős kávézók vannak, ezek körül az egyik a kedvencünk.

- Hallottam, hogy a magyartudásodat is próbálod fejleszteni, például számolni tanultál magyarul, aminek a bevásárlásoknál is hasznát veszed. Előfordul, hogy megérted, hogy körülötted miről beszélgetnek magyarul?

- Megesik, hogy elcsípek szavakat, de be kell vallanom, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv tanulása. Van, hogy a körülöttem beszélgetőktől megkérdezem, hogy jól értem-e a beszélgetés témáját, olykor igen a válasz, más esetekben az, hogy teljesen más, mint amire gondoltam. A számokat is azért tanultam meg, mert az a tapasztalatom, hogy ha pár magyar szóval meg tudod szólítani a magyar embereket, azt értékelik és még inkább próbálnak segíteni. 

- Mi a stratégiád a nyelvtanulásra?

- Amikor a Vidihez igazoltam, a Duolingóval kezdtem, de ott mindig olyan mondatokat kellett összerakni, amik a hétköznapokban számomra nem a legfontosabbak. Ezért mentem rá később a számokra és bizonyos szavakra, amik az öltözőben vagy egy bevásárlóközpontban segíthetnem nekem.

- Mi a legnehezebb számodra a magyar nyelvben?

- Egyértelműen a szavak helyes kiejtése. Miután megérkeztem, eleinte a Székesfehérvár városnév kiejtésével is bőven akadt problémám. A számok tanulásánál pedig arra jöttem rá, hogy nagyon kell figyelni, mert egy-egy hang helytelen kiejtésével egy teljesen másik szót mondok ki, mint amit akartam. 

- Svédországban bizonyára könnyebb dolgod volt a helyi nyelvvel, de mi újság a kazahhal és a hollanddal?

- Igen, a svédek szinte ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a dánok. A kazah nyelv főként az oroszra hasonlít, néhány hónap után a focipályán használatos kifejezéseket már tudtam az ő nyelvükön is. A hollandot nagyon gyorsan sikerült megtanulnom: ahogy Dániában a legtöbb gyerek, én is angolul és németül tanultam az iskolában, a holland pedig a kettő keveréke. Négy hónap után már kifejezetten sok dolgot értettem, fél év után szinte mindent, egy év után pedig már folyékonyan beszéltem hollandul, amit a helyiek ott is értékeltek. A németet aztán az iskola óta alig használtam, érteni értem, de ha beszélni kezdek németül, abból ma már inkább holland lesz.

- Film vagy könyv?

- Film.

- Van kedvenced?

- Nem igazán, egy régi, klasszikus dán sorozatot szeretek nagyon, de ezt itt aligha ismeri bárki (nevet).

- Amikor otthon filmeztek a családdal, a kislányodnak van kedvenc meséje?

- Igen, egy, angolul Curli Girls néven futó mese a kedvence, amit a skandináv országokban rengetegen néznek. Amikor fáradt vagyok, még engem is ki tud kapcsolni egy kicsit.

- Van kedvenc magyar és dán ételed?

- Próbáltam a magyar gulyáslevest, ami nagyon ízlett, míg Dániában a tradicionális ételeket szeretem főleg. A hagyományos dán ebéd a smørrebrød. Barna kenyér sajttal, sonkával és egyéb feltétekkel, jellemzően a karácsonyi ebédnél is ez kerül a dán családok asztalára.

- Van olyan tulajdonságod, amit kevesen tudnak rólad?

- Nem titok, de talán sokan nem tudják, hogy pénzügyi tanulmányokat folytatok egy két és féléves képzés keretében, ahol számos olyat tanulok, ami bármilyen vállalati környezetben hasznosítható.

- Ha Dániába utaznék, mire mondanád, hogy azt mindenképp látogassam meg?

- Mindenképp a főváros Koppenhágát, ami nagyon szép város, mindenképp érdemes megnézni. Ha szeretnél egy finom ebédet is, mindenképp látogass el a Nyhavn nevű kikötőhöz, ahol rengeteg régi kávézó található és a már említett smørrebrødot is megkóstolhatod.

- Ha 10 évvel visszamegyünk az időben, az akkori Kasper elégedett lenne a mostanival?

- Azt hiszem, igen. Megtaláltam a feleségemet és megszületett a kislányunk, számomra ők a legfontosabbak. A pályafutásom talán alakulhatott volna még sikeresebben is, de összességében azzal is elégedett vagyok.

- És ha megpróbálunk 10 évet előremenni az időben, mivel lennél elégedett?

- A futball világában látom magam 10 év múlva is, akár közvetlenül egy csapat mellett vagy a háttérben, például az ügynöki világban. Játékosként nagyon sokat utaztam külföldre és már most több országban is futballoztam, így azt gondolom, a leendő fiatal játékosoknak sokat tudnék segíteni. És a terveim szerint szülővárosomban, Odenseben élek majd, ami számomra a világ legszebb városa.