Karsai László több szempontból is a legnagyobb Vidi-legendák egyike. Tagja volt az 1967-ben első alkalommal az élvonalba feljutó együttesünknek. Az ő góljával nyertünk először NB I-es bajnokit, ellenfelünk a DVTK volt. Karsai volt az első videotonos, aki 200 NB I-es meccsen játszott - érdekesség, hogy a 100. NB I-es meccse hamarabb volt meg, mint magának a klubnak, ugyanis mielőtt Székesfehérvárra igazolt, az MTK-ban már játszott hét élvonalbeli meccset. A klub történetében Karsai László "Sunyi" játszotta a második legtöbb NB I-es bajnokit (335), nála csak Végh Tibor lépett többször pályára Vidi-mezben (420). Karsai 71 gólt szerzett az NB I-ben piros-kék színekben, ezzel a klub örökranglistáján a negyedik legeredményesebb játékos Nikolics Nemanja (117 gól), Szabó József (111 gól) és Tiber László (78 gól) mögött.

Isten éltessen a 75. születésnapod alkalmából! Hogy vagy, hogy telnek a napjaid mostanság?

Köszönöm szépen a köszöntést, igazán jól esik! A körülményekhez képest jól vagyok, sajnos a szememmel vannak bajok, nem igazán látok jól. Ami ennél nagyobb baj számomra, hogy Almádiban volt egy nagyon klassz kis telkünk, ahol tavasztól őszig az időnk nagy részét töltöttük a feleségemmel, ez mára szinte teljesen az enyészeté lett, ugyanis amióta felbukkant a koronavírus, nem nagyon volt lehetőségünk oda lemenni, a vaddisznók pedig mindent tönkretettek. Idén már nem is voltunk ott, de tavaly is csak öt napot töltöttünk Almádiban. Ez nagy szívfájdalmam, gyakorlatilag a panellakás foglyai lettünk itt a városban, csak ritkán mozdulunk ki onnan, de akkor is csak rövid időre. 

Legutóbb néhány napja azért sikerült kimozdulni, amikor Nagy II János és Hartyáni Gábor ünnepelték a 75. születésnapjukat, akkor te is kilátogattál Sóstóra és felköszöntötted az egykori csapattársakat. 

Való igaz, nagyszerű volt velük találkozni, kicsit nosztalgiázni és ünnepelni velük. Nagy köszönet Németh Janinak, aki megszervezte azt a kis ünnepséget, tényleg jó volt közösen ünnepelni. 

Régebben is voltak közös születésnapi ünnepségek, amikor még játékostársak voltatok?

Hogyne, volt egy ötfős "keménymag" - Wollek Tibi, Czeczeli Karcsi, Fejes Gabi, Hartyáni Gabi és jómagam - rendszeresen összejártunk és közösen ünnepeltünk névnapot és születésnapot is. Szerintem annak a Videotonnak ez volt az egyik titka, hogy nem csak csapattársak voltunk, hanem barátok is. 

1968. március 10-én történelmet írtál, hiszen a Vidi első hazai NB I-es bajnokiján a DVTK ellen győztes gólt lőttél Sóstón, ez pedig egyben a klub történetének első NB I-es győzelme is volt. Hogy emlékszel vissza erre több mint fél évszázad távlatából?

Nagy vereséggel kezdtük a szezont a Vasas ellen, de tulajdonképpen az akkoriban a papírforma volt. A DVTK ellen sem mi számítottunk az esélyesnek, hiszen a miskolciak komolyabb élvonalbeli rutinnal rendelkeztek, mint mi. Csúsztunk-másztunk azon a meccsen, és hát szeretném azt mondani, hogy a történelmi győztes gólom egy 20 méteres bombagól volt, de az igazság az, hogy körülbelül fél méterről csetlő-botló mozdulattal juttattam kapuba a labdát (nevet). 

Említetted, hogy nem látsz teljesen jól, de azért a vb-t nyomon követed valamennyire?

Igen, követem az eredményeket és egy-egy meccset azért igyekszem megnézni, de csak úgy látom a tv-t, ha egész közel ülök hozzá. Megmondom őszintén, nem vagyok elragadtatva eddig, már alapból az nagyon furcsa, hogy néhány héttel karácsony előtt zajlik a vb. A lengyeleknek szurkoltam, ők azok, akikkel a legjobban tudok azonosulni mindenféle szempontból. Örültem, hogy kiharcolták a továbbjutást a csoportjukból, szerintem már ez is nagy dolognak számít egy világbajnokságon.

Isten éltessen, "Sunyi"!