- A felkészülési időszak közepén vetted át a Vidi II irányítását, mennyire ért váratlanul a felkérés?

Nyilván váratlanul jött ez a lehetőség, de nem gondolkodtam sokat, hiszen mindenképp szerettem volna felnőtt csapatnál vezetőedzőként dolgozni, ezért is kezdtem el a PRO-licences tanfolyamot, amit jövő nyáron fogok befejezni. Korábban már négy évet dolgoztam NB I-es felnőtt csapatok mellett - Gyirmóton, Zalaegerszegen és legutóbb a Budapest Honvédnál - pályaedzőként, de mindig is az volt a célom, hogy vezetőedző legyek.

- Milyenek az első benyomásaid a Vidi fiatal NB III-as tartalékcsapatáról?

Nem csak itt a Vidinél, hanem a többi NB I-es tartalékcsapatnál is teljesen normális folyamat az, hogy minden évben szinte teljesen kicserélődik a keret. Az ifiből az NB III-ba felkerülő játékosoknak egy, maximum két évük van a tartalékcsapatban, utána tovább kell lépniük, akár magasabb, akár alacsonyabb szintre attól függően, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik. Az első benyomásaim jók voltak, ráadásul jól ismerem az itteni szakmai munkát, hiszen szoros kapcsolatban voltam Fórián Zsolttal, aki akkoriban a Vidi utánpótlásának szakmai igazgatója volt és Simek Petivel is nagyon jó a kapcsolatom, aki szintén hosszabb ideje dolgozik a fehérvári utánpótlásban. Tisztában voltam azzal, hogy milyen képességű labdarúgók alkotják a Vidi II keretét és az elmúlt hetekben sikerült nagyjából az NB III-as mezőnyt is feltérképeznem. A játékosok hozzáállásával is elégedett vagyok.

- Nem kerültél idegen közegbe, hiszen itt nevelkedtél Székesfehérváron a Vidiben.

Így van, hetedik osztályos tanuló voltam, amikor Csákvárról ide kerültem, Simek Petiékkel laktam együtt koleszban, de a Vidi II korábbi vezetőedzőjével, Szalai Tomival is együtt edzettünk. Amikor beléptem most az utánpótlás központba, szinte csak ismerősökkel találkoztam. Játékosként két nagy sikert is átéltem a Vidivel, először amikor megnyertük a másodosztályú bajnokságot, majd amikor 2006-ban bronzérmesek és kupagyőztesek lettünk. Nagyon szép emlékeket őrzök a Vidiről, örülök, hogy visszavezetett ide az utam és immár a tartalékcsapat vezetőedzőjeként dolgozhatok a klubért.

- Milyen célokat fogalmaztál meg az előttünk álló szezonra?

A legfontosabb célunk az, hogy fiatal csapatunkkal kivívjuk a bennmaradást az NB III-ban. Emellett pedig minél több mérkőzést kell megnyernünk. Az sem lehet kérdés, hogy ezeknek a fiatal játékosoknak még nem állt meg a fejlődésük és a fejlesztésük sem. Az utánpótlás-vezetővel együttműködve az a célunk, hogy ezek a fiatal játékosok megkapják azt a képzést és fejlesztést, amire szükségük van ahhoz, hogy zökkenőmentesen tudjuk őket beépíteni a felnőtt futballba. Az is egyértelmű célom, hogy legalább egy játékost ki tudjunk nevelni a Vidi első csapatának - látom is az NB III-as együttes keretében erre a potenciált. Ugyanakkor az is fontos feladatunk lesz, hogy az NB I-es csapatot kiszolgáljuk. Előfordulhat, hogy sérülésből visszatérő játékosoknak kell játéklehetőséget biztosítanunk, vagy olyan labdarúgóknak, akik a bajnokság során kevesebb lehetőséget kapnak az első csapatban. De ez teljesen természetes, ez is fontos feladata egy NB I-es tartalékegyüttesnek.

- Mi az edzői filozófiád? A védekezésre vagy inkább a támadásra fogod helyezni a hangsúlyt?

A legfontosabb az, hogy nyerjünk, de ami számomra legalább ugyanennyire fontos az az, hogy "focizva" nyerjünk. Nem szeretnék bunkerfocit játszatni a csapatommal, hanem labdabirtokláson alapuló dinamikus, gólratörő játékot szeretnék viszontlátni a játékosoktól.