"Izland ellen tulajdonképpen egy döntőt játszottunk, óriási volt a nyomás mindkét csapaton. Tudtuk, hogy az egyik együttes sírni fog a végén, a másik pedig ünnepelni, természetesen az volt a célunk, hogy mi ünnepeljünk. Sajnos nem kezdtük jól a meccset és itt nem is a korai bekapott gólra gondolok, hanem például arra, hogy nem tudtuk úgy kihozni a labdát a saját térfelünkről, ahogy kellett volna, ehelyett olyan játékba kezdtünk, aminek a levédekezésében nagyon erős Izland. Nem találtuk a meccs ritmusát, ráadásul megszerezte Izland a vezetést, ami viszont inkább jót tett nekünk, hiszen 0-1 után kezdtünk el jól futballozni. Szerencsére nem görcsöltünk, sokkal inkább azt éreztem, hogy mindenki felszabadult. Megmutattuk, hogy van karaktere a válogatottnak, az utolsó utáni percig küzdöttünk egymásért és a magyarokért, a szurkolókért. A második félidőben hatalmas volt a labdabirtoklási fölényünk és úgy érzem, megérdemelten fordítottuk meg a találkozót. Nyilván volt egy kis szerencsénk, amiért azonban sokat tettünk.

Az utolsó 20 percben, amikor a pályán voltam, én is megtettem mindent a csapat sikeréért. Boldog vagyok, hogy Loic gólt szerzett, ráadásul az első válogatott gólja ilyen fontos találat volt. Emlékszem, nálam volt a labda, szemben voltam a kapuval, de két izlandi védő is előttem állt, nem igazán tudtam volna kapura lőni, ám ekkor meghallotam Loic hangját, majd felnéztem, és ő remek ütemben érkezett. Ismét sikerült Izland ellen egy szerencsés gólpasszt adnom, akárcsak 2016-ban Marseille-ben. Fantasztikus dolognak tartom, hogy egymás után kétszer kijutottunk az Eb-re, számomra pedig külön öröm, hogy mindkettőnek részese lehettem. Sokáig nem gondoltam azt, miután lemondtam a válogatottságot, hogy fogok még ünnepelni címeres mezben. Hálával tartozom Marco Rossi szövetségi kapitánynak, aki visszahívott, bízott bennem és megadta a lehetőséget a bizonyításra. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem lehetett kint csütörtök este 70 ezer magyar szurkoló a Puskás Arénában. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy több millióan nézték a meccset élőben és szurkoltak nekünk, és a góloknál egyszerre ugrott mindenki a levegőbe örömében. Boldogok vagyunk, hogy ebben a nehéz időszakban sikerült egy kis örömet csempésznünk az emberek szívébe.

Tudom, hogy 2020-at legszívesebben minden ember kitörölné és elfelejtené, de ezzel a sikerrel talán egy picit hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy a körülményekhez képest valamelyest jobbá tegyük a magyar emberek számára ezt az esztendőt. Nagyon bízom benne, hogy jövő nyáron már nem a járvány lesz a dolgok középpontjában és az emberek visszakapják a megszokott életüket, az Eb-n pedig zsúfolt lelátók előtt léphetünk majd pályára Budapesten, a Puskás Stadionban" - nyilatkozta honlapunknak Nikolics Nemanja.