Kedden este a Ferencváros ellen játszunk, te pedig pályafutásod utolsó hazai mérkőzésére készülsz. Milyen érzésekkel várod ezt a találkozót?

Amiatt mindenképpen szomorú vagyok, hogy a bajnokság végeredményét tekintve tét nélküli lesz a mérkőzés, viszont mégiscsak a Ferencváros ellen lépünk pályára, ami mindig kiemelt találkozó, most ráadásul a friss bajnok lesz az ellenfelünk. Szeretnénk a pályán megmutatni, hogy ez a nagy pontkülönbség, ami kialakult az FTC és közöttünk, nem a realitás, be akarjuk bizonyítani, hogy vagyunk olyan jó csapat mint keddi ellenfelünk.

2013 februárjában érkeztél a Vidihez, hogyan összegeznéd az elmúlt éveket? Sikerült mindazt elérned, amiért annak idején Székesfehérvárra igazoltál?

Mikor ideérkeztem, sokan azt gondolták, levezetni jöttem, bízom benne, hogy ez alatt a 7,5 év alatt tudtam ennek az ellenkezőjét bizonyítani és hozzá tudtam tenni a klub életéhez. Sok mindent sikerült megvalósítani a Vidivel, bajnoki címeket nyertünk, kupagyőztesek lettünk és magyar csapat tagjaként nemzetközi kupasorozat csoportkörében szerepelhettem - ezek voltak az elsődleges céljaim, örülök, hogy megvalósultak. Ugyanakkor van bennem hiányérzet is, elsősorban az idei szezonra gondolok, szerettem volna valamilyen címmel búcsúzni a Viditől és az aktív játéktól, valamint a 2017-es bajnoki döntő elvesztése a Honvéd ellen szintén fájó emlék.

Időben egyre közelebb van a búcsú pillanata, de fejben mennyire tartasz már ott, vagy inkább még nagyon a jelenben élsz?

Még annyira a jelenben vagyok, hogy ma is azt kérdeztem a többiektől, hogy mikor kezdődik a felkészülés, mikor lesz az edzőtábor. Aztán persze eszembe jut, hogy játékosként én már biztos, hogy nem veszek részt ezeken. Az edzőtáborok mindig is a gyengéim voltak, de ettől függetlenül az életünkhöz, az életemhez tartoztak nagyon sok éven keresztül, úgyhogy rettentő furcsa lesz az egész. Meglátjuk, hogy alakul a jövőm, de az, hogy játékosként befejezem, egy teljesen új helyzetet hoz majd. Egyszer azonban minden véget ér, most még az a legfontosabb, hogy a keddi búcsúzás úgy sikerüljön, ahogy szeretném.

2016 végén elbúcsúztál a válogatottól, van tehát már valamilyen viszonyítási alapod egy ilyen eseménnyel kapcsolatban, mégis mit gondolsz, mennyiben lesz más a kedd este? 

A válogatottól való búcsúzás is nagyon nehéz volt, hiszen a nemzeti csapat volt számomra mindig a legfontosabb, de azt hiszem, ez a mostani még ennél is nehezebb lesz. Akkor még tudtam, hogy nem a pályafutásom ér véget, csak annak egy szakasza, most viszont végleg befejezem játékosként. Egyre jobban elérzékenyülök, ahogy közeledünk a meccshez, ami persze nem baj, hiszen azért történhet meg, mert rengeteg élmény jut eszembe, de nem lesz egyszerű. De a célom az, hogy akár edzőként, akár más pozícióban a futballközegben maradva hasonló sikereket érjek el a jövőben, és ugyanúgy sírhassak majd az örömtől, ahogy most valószínűleg a befejezés miatt fogok.