- Több mint két éve tértél vissza a Vidihez, azóta az U17-es csapatunk vezetőedzőjeként dolgozol a klubnál, mellette pedig állandó szakértőként vagy látható hétről hétre az M4Sporton. Mennyire nehéz összeegyeztetned ezt a két feladatot? 

Egyáltalán nem nehéz összeegyeztetni, bár nyilván sok időt vesz igénybe ez a két munkakör, hiszen hétfőtől péntekig edzéseket tartok, szombatonként pedig bajnoki meccseket játszunk az U17-es csapattal. Amikor a Vidinél végzek, akkor szombat délutántól vasárnap estig - most az átigazolási időszakban pedig gyakran hétköznap esténként is az átigazolási műsoroknak köszönhetően - a tv-ben dolgozom.

Itt mindenképp megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a családomnak, akik mindenben támogatnak, hiszen ebben az életritmusban sajnos kevés időt tudok velük tölteni, de tényleg mindenben támogatnak és ez nagyon sokat jelent nekem. Visszatérve a munkához, mindkét munkakört nagyon szeretem csinálni, ráadásul azokat a dolgokat, amiket edzőként megtanultam - és tanulok a mai napig - nagyszerűen tudom hasznosítani a tv-ben, amiket pedig az elmúlt években szakkommentátorként sajátítottam el - gondolok itt elsősorban a meccselemzésekre, vagy a kommunikációra - azokat akár egy félidei taktikai beszédben is kamatoztatni tudom.

Sokan teszik fel nekem a kérdést: "hogyan lehet ennyit menni és folyamatosan úton lenni?" Játékosként sem olyan voltam, aki mindent meg tudott csinálni a labdával, viszont úgy gondolom, a hozzáállásommal sosem volt semmi gond. A mostani két munkakörömben pedig a pozitív hozzáállás és a fejlődni akarás a két legfontosabb dolog, éppen ezért bátran mondhatom, hogy mindkét helyen nagyon élvezem a munkát.

- Amikor érezted, hogy közeledik a pályafutásod vége profi labdarúgóként, mire készültél jobban? Arra, hogy edző leszel, vagy arra, hogy szakkommentátor? 

Sajnos a pályafutásomat sok sérülés "tarkította", éppen ezért viszonylag korán elkezdtem azon gondolkodni, mihez kezdek majd, ha befejezem a focit. Azt tudtam, hogy mindenképp a futballban képzelem el a jövőmet, de konkrét célom nem volt arról, hogy edzőként, sportvezetőként vagy netán masszőrként fogok majd dolgozni. Gyerekként a labdarúgásra tettem fel az életemet, ennek megfelelően sosem arról voltam híres, hogy az iskolában minden bizonyítványom kitűnő volt (nevet). A Vasasban fejeztem be a profi karrieremet 2013-ban, de már előtte megszereztem az UEFA "B" edzői képesítést, melynek köszönhetően az újpesti utánpótlásban kezdhettem el edzősködni. Először pályaedzőként tevékenykedtem Szél József vezetőedző mellett az Újpest U15-ben, de ez egyáltalán nem volt degradáló számomra. Több mint 300 NB I-es meccsel a hátam mögött fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell egy utánpótlás-edzést összerakni, ugyanis ez egy külön szakma. Rengeteget tanultam és sokat fejlődtem, fontosnak tartom, hogy lépésről lépésre haladjon az ember előre. A tv-be néhány évvel később kerültem, méghozzá úgy, hogy a Vidi akkor a Csukaricski ellen játszott EL-selejtezőt, Kovács Zoltán sportigazgatótól pedig azt kérdezték, tud-e esetleg valakit ajánlani, akinek van vidis kötődése és alkalmas lehet arra, hogy kipróbálják szakkommentátorként - Kokó rám gondolt, én pedig örömmel fogadtam el a felkérést. Ennek már lassan négy éve, és bár sosem készültem arra, hogy egyszer szakkommentátor leszek, nagyon élvezem ezt a munkát is. Sokan azt hiszik, hogy a tv-be csak fel kell szépen öltözni, aztán odaállni, vagy leülni a kamera elé és elkezdeni beszélni, de ez ennél jóval összetettebb feladat. Nagyon sokat kell készülni, emellett fontos, hogy mindig érthetően kommunikáljon az ember - ez a két dolog pedig szoros összefüggésben van egymással, hiszen ha felkészült vagy, akkor megvan az a lelki nyugalmad, hogy feltehetnek bármilyen kérdést, nem tudnak zavarba hozni.

- A kommunikációs készséget csiszolgatni lehet, de ez nem egy olyan dolog, amit az ember 36 évesen egyik napról a másikra megtanulhat úgy, hogy nincs semmilyen érzéke hozzá. Vagyis feltételezem, már játékosként is jól bántál a szavakkal. Esetleg már futballistaként is gyakran állítottak meg a riporterek a pálya szélén? 

Érdekes, hogy nem (nevet). Az öltözőben szerettem beszélni, sőt bárkivel kommunikáltam az életem során, soha nem esett nehezemre. De mivel a kommunikációt soha nem tanultam profi szinten, így igaz lehet az, hogy ez egyfajta velem született készség. Emellett mindig el szoktam mondani a játékosaimnak, hogy egy futballöltöző nagyon sok mindenre megtanít. Az a véleményem, ha bekerülsz egy futballöltözőbe és ott gyerekkorodtól kezdve eltöltesz 20-25 évet, valamint rendelkezel egy jó alappal, amit mondjuk a szülőktől megkaptál, akkor szinte iskola nélkül is egy életrevaló ember válhat belőled. Hálás vagyok, mert én rengeteget kaptam a szüleimtől és nekem nem az iskola volt az, amire nagy hangsúlyt helyeztem, hanem a futballöltöző tett azzá, ami ma vagyok.

- Azzal, hogy a Vidinél dolgozol utánpótlás-edzőként, nyilván nagyobb rálátásod van a klubon belüli folyamatokra, mint egy kívülállónak, megkönnyíti vagy nehezebbé teszi számodra a tv-s munkádat abban az esetben, ha Vidi-meccsel kapcsolatban kell nyilatkoznod? Ilyenkor jobban átgondolod a mondandódat? 

Ez egy nagyon érdekes kérdés! Nem kell jobban átgondolnom, vagy megválogatnom a mondandómat. Sem a klubnál, sem a tv-ben senki nem kér arra, hogy másképp kezeljem a Vidit, mint bármelyik másik csapatot. Ebből a szempontból teljesen független a két dolog egymástól. Ha egy csapat, legyen az akár a Vidi, vagy bárki más, gyengébben játszik és kikap, akkor mint egykori futballista, a negatívumok kiemelése helyett, inkább a győztes csapat erényeit próbálom kiemelni. Nyilván kell beszélni a negatív dolgokról is, amiben az egyik csapat gyengébb volt a másiknál, de sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a jó dolgokat emeljük ki.

- Szombat este szép szülinapi ajándékot kapsz a futballtól, hiszen a pályafutásod két meghatározó csapata mérkőzik meg egymással. Mire számítasz az Újpest - Vidi találkozón? 

Valóban így van, ráadásul szakkommentátorként fogok dolgozni ezen a mérkőzésen. Nyilván az emberben vannak érzelmek azokkal a klubokkal szemben, amelyekben korábban futballozott és ahol a szurkolók szerették. Ez teljesen normális dolog. Ettől függetlenül ilyenkor ezeket az érzelmeket félreteszem, és ugyanolyan tárgyilagos próbálok maradni, mintha két olyan csapat játszana egymással, amelyekben sosem játszottam. Ellenkező esetben nem tudnék reális, valós képet átadni a tv előtt ülő nézőknek. Biztos, hogy érdekes mérkőzés lesz amúgy a szombat esti. Az Újpest Debrecenben gyenge játékkal kapott ki 4-0-ra, a Vidi is elvesztett két pontot a tavaszi rajton, úgyhogy mindkét csapatnak fontos lenne megszereznie a 3 pontot, emiatt egy roppant taktikus találkozóra számítok. Szándékosan nem azt mondom, hogy jó meccset várok, mert vannak olyan szituációk, mint például ez a mostani is, amikor a szép játéknál fontosabb a győzelem.

- Nem kérlek arra, hogy két egykori klubod közül tippeld meg, ki fog nyerni, inkább az érdekelne, hogy szerinted vajon az Újpest várhatja előnyösebb helyzetből a szombati meccset annak függvényében, hogy ősszel 2-0-ra nyerni tudtak Székesfehérváron és ezúttal ők játszanak hazai pályán, vagy a Vidi van jobb helyzetben amiatt, hogy a 8 gólos Feczesin távozásával valamelyest gyengültek a lila-fehérek, ráadásul nem biztos, hogy szombatig kiheverik a 4-0-ás vereséget? 

A szombati bajnoki a Vidi számára lesz fontosabb, ha úgy tetszik, fehérvári részről lesz nagyobb tétje a meccsnek. Véleményem szerint az egyértelmű, hogy a téli szünetben az Újpest gyengült és nemcsak Feczesin Róbert távozása miatt. A DVSC ellen egyértelműen látszódott, hogy jelenleg nincsenek egyben a lila-fehérek. Ha csak ezt nézem, akkor a szombati bajnoki, és az azt követő kupacsata esélyese is egyértelműen a MOL Fehérvár FC. Viszont jól tudom, mivel mindkét csapatban sokat játszottam, hogy ennek a párharcnak különleges presztízse van, éppen ezért kíváncsian várom, mire megy egymással a két együttes. 

- Elképzelhetőnek tartod, hogy tíz év múlva, amikor az 50. születésnapodat fogod ünnepelni, akkor már egy élvonalbeli csapat kispadján ülsz majd vezetőedzőként? 

Haladjunk szép sorban. Következő célom, hogy megszerezzem az UEFA "PRO" licencet. Bízom benne, hogy a következő tanfolyamra sikerül felvételt nyernem és a vizsgakövetelményeknek is meg tudok majd felelni. A PRO licence megszerzése egy nagyon nehéz és komoly dolog. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy tíz év múlva egy élvonalbeli csapat vezetőedzője legyek, de ugyanúgy benne lehet a pakliban az is, hogy maradok az utánpótlásban és fokozatosan előre haladva a szamárlétrán megcélzok egy vezetői pozíciót. Nagyon motivált vagyok, de egyelőre nem tudom, hol leszek tíz év múlva - ahogy tíz éve sem tudtam azt, hogy hol leszek ma, a 40. születésnapomon.

Simek Péter, Isten éltessen!