- Gyorsan befejeződött az idei téli edzőtábor, hiszen január 25-én már bajnoki mérkőzés vár rátok. Milyen volt ez a két hét Spanyolországban, sikerült minden munkát a tervek szerint elvégeznetek?

Annak ellenére, hogy nem szeretem az edzőtáborokat, ez a két hét most valóban nagyon gyorsan eltelt. Ez nagy részben annak köszönhető, hogy idén is nagyon jó körülményeket biztosított számunkra a klub és az időjárás is kiváló volt. Az, hogy mennyire sikerült elvégeznünk azt a munkát, amit szerettünk volna, majd a bajnoki rajt alkalmával kiderül. Összességében azt kijelenthetjük, hogy nagyon sokat dolgoztunk azoknak a hibáknak a kijavításán, melyeket Joan Carrillo szeretett volna kijavítani. Játékosként az a véleményem, hogy jó edzőtáboron vagyunk túl, a szakmai részét pedig majd biztos értékelni fogja a vezetőedző is. Nehéz időszak előtt állunk, hiszen a következő hetekben rendkívül fontos meccsek várnak ránk. 

- Erős ellenfelekkel játszottunk edzőmeccseket Spanyolországban, hogyan értékeled ezeket a találkozókat?

Kezdeném azzal, hogy az őszi szezon elején elég sok gólt szereztünk, aztán az év végéhez közeledve egyre kevesebbszer vettük be az ellenfelek kapuját. Az edzőtáborban sokat gyakoroltuk a támadásvezetéseket, azonban a gólok hiányoztak a felkészülési mérkőzéseken. Ettől függetlenül úgy érzem, sikerült támadásban előrébb lépnünk, de még türelmesebbnek kell lennünk, mert sokszor azt érzem, hogy nagyon gyorsan akarjuk befejezni az akcióinkat, emiatt pedig sokszor pontatlanok vagyunk. Remélem, két-három hét múlva arról beszélgethetünk majd, hogy a csapat sok helyzetet dolgoz ki és sok gólt szerez a meccseken. 

- Öt év után dolgozol ismét együtt Joan Carrilloval, a mostani edzések sokban különböznek az akkori edzésektől?

Azt hittem, a megszállottságával kapcsolatban kérdezel majd, mert arra egyértelmű nem lett volna a válaszom (nevet). Az biztos ugyanis, hogy most is napi 24 órában foglalkozik a futballal, ennél többet nem lehet. Nyilván az elmúlt öt évben ő is fejlődött, de korábban is az volt a jellemző rá, hogy változatos edzéseket tart, ez most is így van. Ha valamilyen hibát észlel a csapatnál, arra nagyon sok gyakorlatot próbál kidolgozni, hogy minél hatékonyabban sikerüljön kijavítani ezeket. Sokszor külön edzenek a védők és a támadók, ezáltal még jobban be lehet gyakorolni a védekező- és a támadó taktikai elemeket. Nagyon alapos és maximalista edző Joan, a csapattal pedig gyorsan megtalálta a közös hangot. 

- Említetted, hogy fontos mérkőzések várnak rátok, hogy érzed, milyen Vidit láthatnak majd tavasszal a szurkolók?

Biztos vagyok abban, hogy tavasszal új szemlélet jellemzi majd a csapatot, sokkal támadóbb szellemben szeretnénk focizni, mint ahogy tettük azt az utóbbi időben. Új időszak kezdeteként kell tekintenünk a tavaszi rajtra, a múltat pedig el kell engednünk. Bízom abban, hogy a csapat minden játékosa megfelelő önbizalommal lép majd pályára és a tavasz folyamán kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtunk a bajnokságban és a kupában is. Van olyan erős a keretünk, hogy tavasszal szép eredményeket érjünk el. 

- Nem titkoltad, hogy nagy valószínűség szerint profi labdarúgóként az utolsó féléved veszi kezdetét jövő szombaton a Budapest Honvéd ellen. Milyen gondolatok, járnak most a fejedben? Eszedbe jut, hogy adott csapat ellen többet már nem játszol, vagy ebben a stadionban többet már nem lépsz pályára?

Nagyon érdekes kérdés, mert korábban nem foglalkoztam ehhez hasonló dolgokkal, de ősszel, amikor Miskolcon játszottunk, akkor bizony hatalmába kerített az a furcsa érzés, hogy profi labdarúgóként nagy valószínűséggel többet már nem játszok a DVTK Stadionban, hiszen tavasszal már csak hazai meccsünk lesz a miskolciak ellen. Nagyon sokan kérdezik, hogy biztos, hogy befejezem, és igen, a válaszom az, hogy igen. Ennek ellenére nincs benne az most a fejemben, hogy másképp kéne bármit is csinálnom, ugyanúgy készülök, mintha nyáron tovább folytatnám. Április környékén biztos felerősödnek majd bennem az érzelmek, ha azzal találom szemben magam, hogy az utolsó hónapom, hetem, majd pedig az utolsó meccsem következik. Egyszer minden véget ér, de egyelőre ez most még távolinak tűnik, pedig igazából nagyon közel van. Ahogy a válogatottat sem egyik napról a másikra mondtam le, úgy a nyári befejezést is jól átgondoltam, gyakorlatilag már a tavalyi kupadöntő után megfogalmazódott bennem, hogy akkor az utolsó szezonom következik. Biztos, hogy nagyon fog majd hiányozni a profi futball, ezt most még nem is igazán tudom elképzelni, hogy mennyire. De az élet megy tovább, én pedig ugyanúgy új célokat fogok kitűzni magam elé, ahogy a futballban is tettem egész karrierem során.