- Több mint három éve él Magyarországon, ez idő alatt mennyire sikerült beilleszkednie, hogy érzi magát nálunk? Amikor 2011-ben elfogadta a Vidi ajánlatát jobbra, vagy rosszabbra számított, már ami az országot illeti?

Minden tekintetben felülmúlta a várakozásaimat mindaz, ami az elmúlt három évben Magyarországon velem történt. Ha egy új kihívás elé nézek, mindig jóra számítok, így volt ez 2011-ben is. Semmi rosszat nem tudok mondani, nagyon megszerettem a várost és az embereket is, mindenki nagyon kedves és barátságos. Karrierem szempontjából a Vidi egy nagyon vonzó projekt volt, ezért örömmel vágtam bele a munkába annak idején. Talán egyetlen dolgot tudnék csupán megemlíteni, ami számomra rossz volt, mégpedig az, hogy az első két évben nem volt velem a családom. Ők nagyon hiányoztak nekem, és bár a technika segítségével napi szinten tudtuk akkor is tartani a kapcsolatot, össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor fizikailag is együtt van a család. Visszatérve a legelső kérdésre, úgy érzem, sikerült teljesen beilleszkednem, boldog vagyok itt Magyarországon.

- Mi az, ami a legjobban hiányzik önnek Spanyolországból?

A barátaim. Azok, akikkel gyerekkorom óta barátok vagyunk, illetve akikkel a korábbi munkáim során barátkoztam össze. Számomra a két legfontosabb dolog az életben a családom és a munkám. A családom már egy éve velem él Magyarországon, a munkám pedig egyben a szenvedélyem is. Szóval csupán a barátaim hiányoznak, azonban az internet segítségével velük napi szinten tudom tartani a kapcsolatot.

- Három éve Paulo Sousa hívására érkezett Magyarországra. Ahogy az imént mondta, akkor még nem volt önnel a családja, így gyakorlatilag minden időt együtt töltöttek a portugál szakemberrel. Mondhatni, hogy nem csak kollégák voltak, hanem barátok is Pauloval? Tartják a mai napig a kapcsolatot egymással?

Valóban így van, nem csupán munkatársak voltunk, hanem barátok is Pauloval. Aztán az élet úgy hozta, hogy távol kerültünk egymástól, és ez természetesen hatással lett a kapcsolatunkra is, mely most már egyáltalán nem olyan szoros, mint amikor együtt dolgoztunk, de úgy érzem, ez így normális. Mindkettőnknek megvan a saját dolga, napról napra meg kell birkóznunk azokkal a feladatokkal, melyek a munkánkkal járnak. Továbbra is jóban vagyunk egymással, csak éppen nincs olyan szoros kapcsolat közöttünk, mint néhány évvel ezelőtt.

- Hogy néz ki egy átlagos napja, mi minden fér bele 24 órába?

A napom nagy részét a futball tölti ki. Nyilván nem lehet egy nap 24 órájában csak és kizárólag a labdarúgásra koncentrálni, de igyekszem minél több időt ezzel tölteni. Az az alapelvem, hogy az embernek folyamatosan fejlődnie kell, és az élet minden területén mindig a maximumot kell nyújtani. Azokat a napokat szeretem a legjobban, amelyek közös családi reggelivel kezdődnek, sajnos erre nincs mindig lehetőségem, éppen ezért ezeket az alkalmakat különösen megbecsülöm. A foci mellett a feleségem és a három gyermekem a legértékesebbek az életemben. Ha van rá lehetőség, akkor szeretünk közösen kirándulni. Pont ezen a hétvégén, a válogatott szünet miatt, volt két szabadnapunk, a feleségem pedig szombatra egész napos kirándulást szervezett. Voltunk Szentendrén, Visegrádon és Esztergomban is, fantasztikus élmény volt, rengeteg csodálatos hely van itt Magyarországon. A szombat este viszont már a munkáé volt, hiszen a magyar válogatott fontos mérkőzést játszott Románia ellen - melyen két Vidi-játékos is pályára lépett - úgyhogy természetesen néztem a meccset a TV-ben.

- Sokszor látom önt, hogy edzés után még elmegy a Sóstó környékén futni. Mivel magam is gyakran eljárok futni, így tudom, hogy futás közben az ember össze van zárva a gondolataival. Ön mire gondol futás közben? Ilyenkor is a labdarúgás jár az eszében?

Imádok futni, próbálok minél sportosabb életet élni, és jó kondícióban maradni. Futás közben kizárólag csak a labdarúgásra gondolok, semmi másra. Ilyenkor van időm átgondolni, mi minden történt az elmúlt héten, az elmúlt napon és, hogy mi lesz a következő nap eseménye. Felidézem magamban a legutóbbi bajnoki meccsünket, átgondolom, milyen tanulságai voltak. Magam elé képzelem a következő mérkőzésünket, az ellenfelet, és azt, hogyan kell felkészülnünk az újabb megmérettetésre. Az edzés utáni futás alkalmával tehát mindig különböző dolgok járnak az eszemben, de csak és kizárólag a labdarúgással kapcsolatban.

- A gyerekei tavaly óta Magyarországon járnak iskolába, milyen nyelven tanulnak, és a magyarral hogy boldogulnak?

így van, egy fővárosi, két tanítási nyelvű iskolában tanulnak a srácok. A legtöbb tantárgyat angolul tanulják, de vannak olyan órák, melyet magyar nyelven tanítanak. Suli után focizni is járnak, ahol rengeteg magyar barátra tettek már szert. Számomra is meglepő, hogy milyen gyorsan tanulnak. Ha otthon nézünk valamit a TV-ben magyarul, akkor azt veszem észre, hogy egyre több mindent megértenek abból, amit hallanak. A magyar barátokkal pedig igyekeznek csak magyarul kommunikálni.

- Szigorú apukának tartja magát?

	Arnau (14 éves), Maraika, Biel (5 éves), Joan és Jan (17 éves)

Nagyon-nagyon büszke vagyok a fiaimra. Nyilván a feleségem tölt több időt a fiúkkal, ő az, aki minden szempontból összefogja a családot. Igyekszem a fiaimra minél pozitívabb hatást gyakorolni. Egyáltalán nem akarom őket irányítani, inkább olyan példát szeretnék mutatni számukra az élet minden területén, melyet követve igazán értékes emberek lesznek, akik boldog életet élhetnek.

- A spanyol emberekre nagyon jellemző, hogy vallásosak. Az önök életében mennyire meghatározó a vallás?

Hívő embernek tartom magam, és próbálok példamutató életet élni. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy egy fix vallás követője lennék, viszont mindent megteszek azért, hogy egy olyan erkölcsös, értékes életet éljek, amely valóban példaként szolgál a gyermekeim számára, nekem pedig tartást ad.

- Egyre többet hallani a hírekben arról, hogy Katalónia függetlenné válhat Spanyolországtól. Önnek, mint katalán embernek, mi erről a véleménye, és mit gondol arról, ha bekövetkezik ez a függetlenség, akkor a Barcelona és az Espanyol nem a spanyol bajnokságban fog szerepelni?

Azt tartom a legnagyobb problémának ezzel kapcsolatban, hogy a két oldal nem rendelkezik megfelelő információkkal. Magyarországon nincs ilyen probléma, hiszen az országban minden ember magyarul tanul. Nálunk otthon ez másképp néz ki. Én például Katalóniában születtem, katalán nyelven tanultam az iskolában, és világ életemben egyértelmű volt, hogy katalánnak vallom magam, azonban ez sosem volt rám olyan hatással, hogy például ne vállaltam volna el munkát katalán területen kívül Spanyolországban. Megmondom őszintén, én nem látok semmilyen ellentétet a spanyolok és katalánok között. Bizonyos csoportoknak érdekében áll ezt az ügyet nagyon felfújni, és nagyobb problémát kerekítenek belőle, mint amiről ez az egész szól. Ismétlem, a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy az emberek nem rendelkeznek a megfelelő információkkal. Nem tudom elképzelni, és semmi értelmét nem látnám annak, hogy egy esetleges katalán függetlenség után a Barcelona és az Espanyol ne a spanyol bajnokságban szerepeljen. Valószínűleg azok a hírek, amik Magyarországra eljutnak, nagyon minimálisak, hiszen még Spanyolországon belül sincs az emberek többsége teljesen tisztában azzal, miről is van szó. Ennek az egész történetnek azonban semmilyen hatással nem szabad lennie a sportéletre.

- Mennyit változott az elmúlt négy hónapban az élete, amióta vezetőedzőként dolgozik?

Természetesen ez egy hatalmas változás az ember életében. Sokkal nagyobb lett a felelősségem, hiszen elsődlegesen én felelek a csapat teljesítményéért. A családom is érzi a változást, hiszen jóval több dolgom van a csapat körül, mint eddig. A feleségem és a gyermekeim azonban mindenben támogatnak, és ez rengeteget jelent számomra. A Vidinél mindenki segíti a munkámat, a szakmai stáb tagjai, az irodai dolgozók, szóval tényleg mindenki, és ez legbelül óriási örömmel tölt el engem. Mindenkinek egy a célja, hogy a klub minél sikeresebb legyen. Mint ember, úgy érzem, semmit nem változtam attól, hogy vezetőedző lettem. A stílusom, a habitusom ugyanolyan, mint eddig, és nem is hiszem, hogy valakinek emberileg változnia kellene azért, mert egy felelősségteljesebb pozíciót tölt be.

- Három éve dolgozik a magyar labdarúgásban, jól ismeri az NB I-es csapatokat. Milyen viszonyt ápol a többi élvonalbeli vezetőedzővel? Találkozott esetleg olyan edzővel, aki mérkőzés közben valamilyen taktikai húzással meglepte volna önt?

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy mindegyik vezetőedző-kollégámmal jó a kapcsolatom. Nagyon nagy meglepetéssel szerencsére még nem találkoztam, ennek talán az egyik oka az lehet, hogy amikor felkészülök egy ellenfélből, akkor egy kicsit  az ellenfél edzőjéből is felkészülök. Azt gondolom, csak úgy lehet együtt dolgozni egy közös bajnokságban, ha segítik egymást az edzők. Nyilván itt nem baráti kapcsolatról beszélek, hanem szakmairól.

- Ha otthon leül a TV elé megnézni egy külföldi bajnokit, mondjuk egy Bundesliga találkozót, akkor ki tud közben kapcsolódni és mondjuk egy pohár sörrel a kezében nézi, mint az emberek döntő többsége, vagy ilyenkor is előkerül egy jegyzetfüzet, és szakmai szemmel vizsgálja a pályán zajló eseményeket?

Szinte csak focit nézek a TV-ben, és sokszor ez egy közös családi program, hiszen leül mellém a feleségem és a gyermekeim is. Ez az életem, és nem tudok nem szakmai szemmel nézni egy meccset.

- A hazai bajnokságban magabiztosan menetelünk, a mérkőzéseken mi dominálunk, támadólag lépünk fel minden alkalommal. Jövő nyáron remélhetőleg ismét érdekeltek leszünk a nemzetközi porondon, és 2012-ben már megtapasztalhattuk, hogy az európai kupameccseken csak úgy lehetünk sikeresek, ha a biztos védekezésre hatalmas hangsúlyt helyezünk. Fel vagyunk készülve arra, hogy egy nálunk erősebb csapat ellen valószínűleg másmilyen taktika szerint kell majd játszani?

A nemzetközi kupákkal kapcsolatban el kell mondani, hogy vannak azok a csapatok, akik gazdaságilag sokkal jobban állnak, nekik kötelező mindig jó eredményeket elérni. És vannak azok a csapatok, akik arra törekednek, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, mert így nőhet a presztízsük, az elismertségük. A Vidinél olyan játékosokkal dolgozhatok együtt, akiket mind emberileg, mind pedig szakmailag nagyon nagyra tartok. Úgy érzem, lelkileg is fel vannak készülve egy nagyobb kihívásra. Azonban ha bekerülünk egy európai kupasorozatba, akkor mindenképp meg kell erősítenünk a keretet. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a megkezdett útról le kell térni. Ugyanúgy a maximumot kell nyújtania mindenkinek, a szurkolóknak pedig ugyanolyan lelkesedéssel kell támogatniuk a csapatot, mint tették azt eddig is. A játékosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a nemzetközi színtéren való szereplés még nagyobb kihívás lesz a pályafutásukban. Olyan eredményt kell majd elérnünk, amely által még elismertebb lesz a Videoton FC, ehhez azonban folyamatosan fejlődnünk kell.

- Végezetül, ha lenne egy kívánsága - legyen szó bármiről - amelyet egy jó tündér teljesítene önnek, akkor mi lenne az?

Úgy gondolom, a klub életében a két legfontosabb dolog a játékosok és a szurkolók. Azt szeretném, hogy a játékosok mindig a maximumot nyújtsák a pályán, a szurkolók pedig elégedettek legyenek, és büszkék arra, hogy ennek a csapatnak szurkolhatnak hétről hétre. Most vasárnap is nagy szükség lesz minden Vidi-szurkolóra a Sóstói Stadionban a DVSC ellen, hiszen velük együtt lehetünk a legjobbak!