Zsúfolásig megtelt szerdán 18 órára az RBD-sek székesfehérvári törzshelye, a Club 1941. Ahogy azt a korábbi szurkolói esteken már megszokhattuk, ezúttal is Őri Márk volt a házigazda. A közel másfél órás, kötetlen, jó hangulatú beszélgetésen több témáról is beszélgettek Joannal. A csapat remek szereplésével kapcsolatban a következőket emelte ki vezetőedzőnk: "Én csupán egy vagyok azok közül, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy a Vidi minél eredményesebb legyen. Két nélkülözhetetlen pillére van minden klubnak, - így a Vidinek is, - ezek pedig a játékosok és a szurkolók. Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy a mostani széria is véges, előbb-utóbb eljön az idő, amikor nem sikerül nyernünk, esetleg kikapunk. Az a célunk, hogy ez minél később következzen be. Egy vagy két vereség előfordulhat akár egymás után is, de zsinórban háromszor már semmiképp nem kaphatunk ki. Úgy érzem a csapat elég erős ahhoz, hogy ez ne is történjen meg velünk. A csapat egységét, erejét jól mutatja az a tény, hogy eddig csupán a PSG tudott bennünket legyőzni."

Természetesen ilyen széria után a szurkolók már a bajnoki címről álmodoznak, ezzel kapcsolatban a következőket mondta Joan Carrillo: "Nem tekintek előre. Nem beszélünk a bajnoki címről. Most csak a PMFC elleni bajnokira koncentrálunk, ez most számunkra a legfontosabb. Lépésről lépésre kell haladnunk, egy nagyon hosszú úton, ráadásul egyszerre három sorozatban kell helytállnunk. Minden mérkőzésre úgy megyünk ki a pályára, hogy azt meg akarjuk nyerni. Elő fog olyan is fordulni, hogy ezt a célunkat nem tudjuk teljesíteni. Akkor alaposan ki kell majd elemeznünk, miért nem sikerült, és az esetleges hibákból tanulnunk kell, ezáltal pedig még jobbakká vállunk."

Az egyik legizgalmasabb szurkolói kérdés így hangzott:
- "Volt-e önben bármilyen tüske, amikor tavaly januárban az ön irányításával kezdte el a felkészülést a Vidi, azonban végül nem önt nevezték ki vezetőedzőnek?" 
- "Nem, semmilyen rossz érzés nem volt bennem emiatt. Emberileg ráadásul csak jókat mondhatok José Gomesről. Amikor a Vidihez jött, akkor közölte, hogy a másodedzői posztra nem engem képzel el, hanem egy olyan szakembert, akit régebb óta ismer, és maximálisan megbízik benne. Megtehette volna azt is, hogy rám semmilyen formában nem számít, akkor pedig most biztosan nem én lennék a Vidi vezetőedzője. Ő azonban kérte, hogy maradjak, és segítsem a szakmai stáb munkáját, így tulajdonképpen neki is része van abban, hogy most itt vagyok."

A Vidi szurkolóiról is hosszasan beszélt Joan: "Ők nagyon fontosak a klub életében. A DVTK ellen 12 játékossal focizhattunk, köszönhetően lelkes drukkereinknek. Nem taktikai- vagy technikai fölény miatt nyertünk vasárnap, hanem azért, mert a fiúk szíve a helyén volt, és nem féltek az ellenféltől sem. Ilyen szurkolókkal a hátunk mögött ugyanis nincs mitől félni, úgy is mondhatom, hogy belehajszoltak bennünket a győzelembe. A szurkolók talán tisztában sincsenek azzal, mennyi erőt adnak nekünk. A csapat sikereiben sokkal nagyobb szerepük van a drukkereknek, mint azt gondolnák. Az ultra-csoportok ugyanúgy a meccsek alapvető részesei, mint mondjuk a játékvezető, vagy maguk a labdarúgók. A jó hangulatról egy focimeccsen elsősorban ezek az ultra-csoportok szoktak gondoskodni. Nem szabad és nem is lehet őket nélkülözni. A csapatnak szüksége van az ultrákra is!"

A közel 90 perc, amit Joan a Club 1941-ben töltött szerda este, nagyon gyorsan elrepült. Vezetőedzőnk és a szurkolók is jól érezték magukat, és abban maradtak, hogy tavasszal ismét találkoznak az RBD törzshelyén.