Talán kevesen tudják, de szerdai Magyar Kupa ellenfelünk egykoron még a magyar élvonalban is szerepelt. Egészen pontosan az 1946-47-es szezonban játszottak az NB I-ben, és bár sok sikerélményben nem volt részük, hiszen mindössze egy győzelmük és egy döntetlenjük volt a huszonnyolc vereség mellett, de a Testvériség drukkerei máig büszkén gondolnak vissza arra a csapatra. És persze a mostanira is, ugyanis legutóbb megnyerték a Budapest Kupát, így pedig jogot szereztek arra, hogy ott legyenek a Magyar Kupa főtábláján, ahol történetesen a Vidi ellen léptek pályára. Nem csoda, hogy az újpalotai együttes stadionja csordultig megtelt, körülbelül 1000 néző volt jelen a helyszínen.

A meccset jó iramban kezdtük, Álvarez rövid időn belül kétszer is a kapufát találta el. Az első gólra valamivel több, mint 21 percet kellett várni, ekkor Oliveira kényszerítőzött Feczesinnel, végül portugál támadónk szépen tekert a hazai kapuba (0-1). Négy perccel később a két kapufás Álvarez ezúttal már nem hibázott, és szép góllal duplázta meg csapatunk előnyét (0-2). A félidő lefújása előtt nem sokkal, egy szögletet követően Chakla is betalált a hazai kapuba, ez volt marokkói védőnk első vidis gólja (0-3).

A szünetben Kovácsot és a Vidi II fiatal tehetségét, Dominique Vallejost is pályára küldte Joan Carrillo vezetőedző. A találkozó 59. percében Marco Caneira fejelt a hazai kapuba (0-4), majd a 72. percben egy tetszetős akció végén Vallejos volt eredményes (0-5). A 7-0-ás végeredményt Feczesin Róbert állította be, aki a 81. és a 85. percben is gólt szerzett.

Csapatunk meggyőző játékkal, magabiztosan jutott tovább a Magyar Kupa következő fordulójába, amelynek sorsolása pénteken lesz.