"Ősszel számunkra két sorozat, az Európa Liga és a bajnokság volt a legfontosabb. A két sorozat közül egyikre sem mondanám azt, hogy fontosabb lett volna a másiknál, mindkettőt nagyon komolyan vettük. A Ligakupa viszont valóban egy kicsit háttérbe szorult, azonban nagyon örülünk annak, hogy azok a fiatalok, akik lehetőséget kaptak a sorozatban a bizonyításra, nagyszerű eredményeket értek el. A bajnoki szereplésünkre rányomta a bélyegét a sok nemzetközi tétmeccs, ezt azonban nem mentegetőzésképp mondom, hiszen a célunk az, hogy minden évben legalább ennyi nemzetközi tétmeccset játsszunk mint idén, vagyis fel kell vennünk ezt a ritmust. Nekem ez volt az első félszezonom, amikor ilyen sok tétmérkőzésen léptem pályára, de kevés kivételtől eltekintve ez szinte valamennyi csapattársamra érvényes. Mindent figyelembe véve úgy érzem, nagyon szép sikereket értünk el, ahogy a tulajdonos úr az évzáró vacsorán mondta: ősszel egész Európa újra megismerte Székesfehérvár és a Videoton FC nevét."

"Véleményem szerint, nem akkor volt a legnehezebb dolgunk az Európa Ligában, amikor esetleg egy-egy csapat nagyobb nyomást helyezett ránk. A legnehezebb az volt, hogy maradéktalanul megvalósítsuk azt a taktikát, amit az edzőink megálmodtak egy-egy mérkőzésre. A mi játékrendszerünkben óriási jelentősége van a fizikai állóképességnek. Rengeteget kell futni a pálya minden területén, és a fél év alatt lejátszott több mint 30 tétmeccs után bizony éreztük a fáradtságot a lábainkban. Azonban az, hogy erőnlétileg mindenki végigbírta, azt bizonyítja, hogy a szakmai stáb remekül felkészített bennünket erre a sorozatterhelésre. És a felkészítés nem a nyári edzőtáborban kezdődött, hanem már jóval korábban. Gondoljunk csak vissza, milyen erős ellenfelekkel mérkőztünk meg a januári spanyolországi és a februári törökországi edzőtáborban is. Egyetlen csapat, a Dinamo Kijev tudott csak minket nagy gólkülönbséggel legyőzni, de 60 percig nekik is teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk."

"Az elmúlt fél évben mindannyian nagyon sokat fejlődtünk, és aminek a legjobban örülök, hogy sikerre éhes maradt a társaság. Elég, ha megnézzük a legutolsó idei tétmeccsünket a Sporting ellen. Tulajdonképpen úgy kellett pályára lépnünk, hogy tudtuk, függetlenül a végeredménytől, már nem juthatunk tovább. A lábakban közel 35 tétmeccs volt már ekkor, mégis mindenki láthatta, ahogy egy nálunk jóval magasabban jegyzett csapat otthonában nagyobbnál nagyobb helyzeteket sikerült kialakítanunk. A szerencse ugyan elpártolt tőlünk, hiszen végül 2-1-re kikaptunk, de úgy érzem, főleg az első félidőben mutatott játékunkra büszkék lehetünk. Ha valaki most azt hiszi, hogy ez a csapat elérte a teljesítőképességének a maximumát, akkor az nagyon téved. Van még hova fejlődnünk, vagyis ennél még jobb eredményeket is el fogunk tudni érni, persze előtte még nagyon sok munka vár ránk. De a megkezdet útról, amin haladunk, nem fogunk letérni, és most a következő célunk nem is lehet más, mint az, hogy tavasszal megnyerjük a bajnokságot."

"Ősszel egyértelműen a Trabzonspor elleni idegenbeli találkozó volt a kedvenc mérkőzésem. Tóth Bazsi rengeteget mesélt a meccs előtt arról, hogy mennyire nagyon fanatikusok a török drukkerek. A mérkőzés elején amikor pályára léptünk, hatalmas füttykoncert fogadott bennünket. A több mint 20 ezer hazai drukker éreztette velünk, hogy bizony nem otthon vagyunk, és viselkedjünk jó vendégként, vagyis kapjunk néhány gólt, aztán ballagjunk szépen haza. Ehhez képest 90 perccel később, ugyanez a 20 ezer ember felállva tapsolt meg bennünket. Úgy érzem, olyan érett, korszerű futballt sikerült Törökországban bemutatnunk, amilyenre egyáltalán nem számítottak sem a hazai játékosok, sem a szurkolók. Annál nagyobb elismerés pedig szerintem nem létezik, mint hogy azok tapsoljanak meg felállva a meccs végén, akik másfél órával korábban hangosan kifütyültek bennünket. Az egészben az a legfantasztikusabb, hogy mindezt egy olyan országban élhetted át, ahol a szurkolók fanatikusan imádják az övéiket, és valószínűleg korábban nem sokat, vagy egyáltalán semmit nem tudtak a Vidiről. Nekem emiatt ez a meccs volt egy kicsit különlegesebb a többinél, de természetesen az összes Európa Liga mérkőzésre nagyon szívesen emlékezek vissza, még azokra is, amelyeket nem sikerült megnyernünk. A szurkolóink előtt pedig le a kalappal, nagyban hozzájárultak ahhoz a sikerhez, amit elértünk. Együtt értük el ezt a fantasztikus eredményt, együtt is legyünk rá nagyon büszkék." - értékelte honlapunknak az őszi szezont a Vidi csapatkapitánya, Sándor György.