Hogy ízlettek a magyar borok?

Nem vagyok egy nagy szakértő, mindössze arról volt szó, hogy közös program keretében voltunk bórkóstoláson, családostul. Igazából ürügy volt, hogy megismerkedjünk, barátkozzunk, érezzük, egy csapat vagyunk. De, hogy válaszoljak a kérdésre, nagyon ízlettek, főleg a fehér borokat kóstoltam. Mondom, nem vagyok szakértő, de szeretem a jó bort, mint minden spanyol.

Az összetartás ezek szerint az edzői munkában is fontos?

Amikor először találkozik egy nagy csapat, meg kell ismerni a többieket, milyenek, mint emberek, hiszen nyilván ez más szerep, mint amit a pályán, az edzésen látsz tőlük. Ezért fontosak a közös programok.

És milyenek? Elégedett vagy?

A légkör kiváló. Ehhez az elmúlt öt hónapban mindenki hozzájárult, egyre jobban alkalmazkodunk egymáshoz. A játékosok profik, úgy látom, szeretik a hivatásukat, élvezik az edzéseket. Persze erre lehet mondani, hogy így normális, de tudjuk, minden csapat más, minden ember különböző. Azt hiszem, mindenhol meg lehet teremteni a légkört, amiben jól érezzük magunkat, itt szerencsére ez gyorsan sikerült, mert jók az alanyok. Paulo, a többiek, és én is felelős vagyok ezért, mindenki hozzá teszi a magáét.

Azért egy hierarchiának nyilván lenni kell. Ebben ilyen fiatal edzőként, mint amilyen te vagy, könnyű bent lenni? Hiszen 35 évesen egyszerre vagy főnök, de beosztott is.

Nagyon fontos a tisztelet, mindkét irányban, a játékosok és az edzőkollégák felé is, és az is, hogy ez kölcsönös legyen. Nyilván Paulo a főnök, de mindig megosztja velünk az elképzeléseit, mindent megbeszélünk, miközben ő a felelős. A kapcsolatunk tisztelettudó, és szerintem ez így van a játékosok részéről is felénk. De többet mondok, nemcsak a játékosok, edzők viszonyában kell, hogy így legyen, tisztelni kell a szertárostól a takarítóig mindenkit, aki itt dolgozik, és akkor ők is tisztelni fognak.

Hogy tisztelhesd az ittenieket, alkalmazkodni kell, hiszen vendégek vagytok az országban. Könnyen ment?

Az akklimatizálódás nem volt probléma. Eleve nem nagyon messziről jöttünk, és idő sem volt a különbségeken gondolkodni. Ez egy európai ország, ahol mi folyamatosan dolgozunk, esetleg úton vagyunk, nem is nagyon érzékeltük a változást az otthonihoz képest. Persze ha majd jön a hideg, akkor derül ki, valóban alkalmazkodtunk-e…? (Nevet.)

Hogyan kerültél a csapatba?

Már korábban ismertem Paulót, bár vele még nem dolgoztam, Joannal ellenben igen. Hármasban alaposan kielemeztük ezt az új projektet, és mivel régóta szerettünk volna együtt dolgozni, miután hosszasan mindent megbeszéltünk, belevágtunk.

Sikerül megvalósítani?

Egyelőre elindult és megy a dolog… Lépésről lépésre. A gondolkodásmód, amit szeretnénk átadni, egyre inkább sajátja mindenkinek. A játékosállomány egy részét Paulo már ismerte, róluk tudta, hogyan gondolkodnak és játszanak. A mi dolgunk, hogy átadjuk, amit tudunk, nem nehéz, mert nyitott emberek vannak a csapatban, jó szemlélettel.

Kell is a helyes gondolkodásmód, amikor éppen kínozzátok őket. A fizikai felkészítésért felelős edzőként el tudod érni, hogy közben még jól is érezzék magukat?

A lényeg, hogy a fizikai munka kombinálva legyen taktikával, labdás gyakorlatokkal. Integrált szemléletmód kell, a fizikai és technikai feladatok nem szakadnak el egymástól. A játékos ezért nagyon hálás, a hangulatnak a labda tesz a legjobbat… Persze tudniuk kell, hogy az erőnléti feladatok is a javukat szolgálják, nemcsak a jó kondíció miatt, hanem mert a sérüléseket is így lehet megelőzni.

A külső szemlélő a különböző műszerekből sejti, hogy tudományos igényű munka folyik.

Minden játékosról külön adatbázis áll rendelkezésre, az egyéni, akár testre erősíthető műszereknek köszönhetően hétről hétre tudjuk, milyen állapotban van. Ezért nincsenek komoly sérülések a keretben. A fizikai, mechanikus mérések eredményeit kielemezve tudjuk meg, ki mennyit dolgozhat, miben van lemaradva. A meccseken is végezzük a méréseket, így a játékosok közti különbségeket is látjuk.

Ezt a tudományt munka közben sajátítod el, vagy mellette is tanulsz?

Folyamatosan tanulok, az egyetemi tanulmányaim befejezése után is további képzésre járok, a mindennapi munkában pedig a tapasztalatok összevetése segít, hogy fejlődjek.

A fociból vagy az atlétikából jöttél?

A futballból. Harmadosztályban játszottam, őszinte leszek, nagyon rosszul… Ezekhez a srácokhoz, akik itt vannak a Vidiben, nekem közöm nincs tudásban. De a másik sport az életemben nem az atlétika volt. Madridi vagyok, ott kezdtem teniszezőkkel foglalkozni, aztán átköltöztem Barcelonába, ahol már a Top 100-ba tartozó játékosokkal is dolgoztam. Ezután kerültem az Espanol csapatához, hét évig edzettem a focistáikat. Így van ez, az élet hozza a különböző helyzeteket, élveztem a teniszt is, utaztam, nyelveket tanultam, aztán egyszer csak jött a lehetőség a fociban.

És titkon elképzelted már magad saját csapatodat irányító edzőként?

Nem, nem! Maradok a saját területemen, ebben jobb vagyok. Még ha nehéz is mérni a képességeket ebben a szakmában. Spanyolországban nagyon felkészültek az edzők, kiváló a bajnokság, amiben remek szakemberek dolgoznak a fizikai felkészítésen is. De mi van, ha kikap a csapat? Az edzőt az eredmény minősíti… Nagy különbségek egyébként sehol nincsenek, a világ legjobb bajnokságaiban jó munkát végeznek az erőnléti edzők. Itt Magyarországon még nem tudtam ezt megvizsgálni, sajnos a nyelvi korlátok miatt nem tudok beszélgetni a magyar kollégákkal, de biztos, hogy itt is vannak kiváló edzők.

Az biztos, hogy te jó példával jársz elöl a játékosaidnak, hiszen rengeteget futsz, szabadidődben is. Mekkora táv volt a leghosszabb?

Nagyon szeretek futni, de úszni is. Meg focizni… Nem tudom, futásban milyen szinten vagyok, a félmaratont már teljesítettem Joannal. Szerettük volna a teljeset is, de éppen, amikor verseny volt, akkor játszottunk a Fradi-pályán. Minden nap tizenkét, tizenhárom kilométert futunk Paulóval, Joannal, ez nagyszerűen levezeti a feszültséget, közben meg tudjuk beszélni a legfontosabb dolgokat. Végül is roppant egyszerű ez, miért ne futna az ember, ha futhat? Biztos vonzó benne a kihívás is, most éppen, hogy a félmaraton után a teljeset is lefussam, megismerjem a saját határaimat.

A csapaton és a futáson kívül mivel töltöd az idődet?

A családdal, szórakozással, mint bárki más. Szeretek utazni, nemcsak a két városomba, Madridba és Barcelonába, mindenhova. És persze sportolni, anélkül nem megy.

Ha már ennyire kötődsz Madridhoz és Barcelonához is, adja magát a kérdés, melyiknek szurkolsz fociban?

A Realnak. De én a korrekt madridi vagyok: elismerem, hogy a Barcelona a világ legjobb csapata.