A lengyel Wisla Krakow, ha élne, talán csuklana is, annyit emlegettük a legutóbbi napokban. A kiszivárgott hírek szerint a lengyel bajnokcsapat szeretné soraiban tudni Andre Alvest.

A krakkói klubot több mint száz éve, 1906-ban alapították. Ismert klubnak számított már a XX. században is, de igazán nagyot a XXI. században „durrantott”. Míg működése első, szűk száz évében mindössze öt bajnoki címet szerzett – az 1927-es, 1928-as, 1949-es 1950-es, illetve 1978-as elsőség közül kiemelendő az utóbbi, amelynek folytatásaként a BEK negyeddöntőjébe jutott a Wisla – az 1999-nel kezdődött bő évtizedben, senki sem vitathatja, hogy a „Fehér Csillag” (Biała Gwiazda)a lengyel labdarúgás zászlóshajója.

Veretes neveket találunk az edzők között is: elsősorban Franciszek Smudát, a jelenlegi szövetségi kapitányt, azután a vb-bronzérmes Henryk Kasperczakot, aki Franciaországban is keresett trénernek számít, a román Dan Petrescut, valamint Jerzy Engelt, aki szintén volt lengyel kapitány. (A Wisla edzőit lajstromozva, ne feledjük a magyarokat: mindenekelőtt Schlosser Imrét és Teleky Gyulát, mellettük Nyúl Vilmost és Kósa Károlyt.)

A kiváló (szakmai) munkának is köszönhetően, 1999 óta, soha nem volt másodiknál rosszabb (!) a lengyel bajnokságban a Wisla – ebbe 7 aranyérem, és 4 ezüst fért bele.A csapat jelenlegi edzője, a holland Robert Maaskant, a NAC Bredától érkezett tavaly nyáron, augusztus 21-én – azaz, csak néhány nappal „kerülte el” Horváth Gábort.

A hazai sikereknek köszönhetően, a Wisla rendszeres résztvevője a XXI: század nemzetközi kupaküzdelmeinek – sikerekről azonban nem beszélhetünk, főként nem az 1978-79-es BEK-negyeddöntőhöz hasonló sikerről.

Az FK Zesztafoni nevét hallva, szinte minden szurkoló tudja, „hova kell tenni” a csapatot: a grúzok tavaly, az Európa Ligában a Győri ETO ellen játszottak – illetve estek ki, bár Győrben 1-1-es döntetlent játszottak.

Ahhoz képest, hogy a klub 2004-et tekinti hivatalos alapítási évének, nem szerény a történelme: az alapítás óta minden esztendőben bejutott az országos kupadöntőbe – 2008-ban győzött is – most, nyáron pedig megnyerte a bajnokságot.

Persze, szó sincs arról, hogy Zesztaponiban most „találták fel” a futballt. Az első helyi emlékek a futballról a múlt század elejére datálódnak: az első hivatalos meccset 1918-ban játszották, egy nyugat-grúz társulattal. Két évvel később, már „nemzetközi meccsre” is sor került, egy, brit katonákból verbuvált csapat ellen.A város 1937-ben döntött arról, hogy Zesztaponi legjelentősebb gyára, a Vasöntvénygyár támogatásával futballcsapatot menedzsel. A „Metallurgi” 1937-től egészen 1989-ig játszott a grúz (állami) bajnokságba, de a szovjet bajnokságokig (első, és második liga) nem jutott fel. A Szobjetunió szétesése után a Metallurgiból Margveti lett, de 2003-ban ez a klub is megszűnt, a pénzügyi gondog miatt. Az új időszámítás 2004-ben, az FK Zesztafoni megalakításával kezdődött.

A jelenlegi keret csak grúz játékosokból áll – bár korábban brazilok, románok és afrikaiak is erősítették a Zesztafonit. A bajnokcsapatnak egyetlen válogatott futballistája van, Murtaz Dausvili, a 22 éves középpályás. Ő a keret legértékesebb játékosa is, az árát a Transfermarkt.de 550 00 euróra teszi. A német szakportál szerint az FK Zestafoni játékosainak összértéke 6 millió euró – összehasonlításként, a Videoton FC, nagyjából, kétszer ennyit ér.