Éppen öt esztendeje annak, hogy a Vidi története első kupagyőzelmét aratta. A Rákóczi elleni elődöntőben az első felvonásban egygólos előnyt szerzett csapatunk - a tét ma az volt, hogy ismét fináléba jusson a Vidi, tovább éltetve a "duplázás" lehetőségét is.

Érdekes lenne egy olyan közvéleménykutatás, ki, milyen visszavágót várt a Rákóczi ellen. Biztos volt olyan, aki fogcsikorgató küzdelemre, vagy másik szélsőségként lapos, unalmas meccsre számított, de lehetett olyan is, aki azért aggódott, hogy az előny birtokában, kissé fáradt csapatunk elég "éles" lesz-e - az volt. A "helyes válasz" ugyanis az, hogy a Videoton FC könnyed, látványos futballal, remek játékkal, magabiztosan jutott a május 17-i döntőbe.

A bajnokság és a Magyar Kupa nagy menetelése mindkét edzőt arra kényszerítette, hogy belenyúljon a bajnokikon megszokott csapatába. A Videotonon azonban ez egy pillanatra sem látszott, világos választ küldve például azoknak, akik szerint a bajnokjelölt támadójátéka kizárólag Andre Alves "one-man-show-ja".

A végig nagyszerűen futballozó, ötletes, lendületes Dusan Vasziljevics révén a 12. percben gólt szerzett a Videoton, majd azzal, hogy Vaskó Tamás öt perccel később újabb gólt fejelt, alkalmasint bő negyedóra alatt eldőlt a párharc.

Talán ennek is köszönhető, hogy a Vidi a folytatásban nem csak dominált (a labdabirtoklás aránya 58:42 százalék...), de ötletesen, látványosan, a támadásvezetésben roppant kreatívan játszott, miközben az ezen a meccsen kissé "mostohagyerek" védők, illetve Sebők Zsolt is hozzátette az építményhez a maga tégláját.

A második játékrészben két újabb gól született, ezek közül különösen az első, a Vasziljevics által a hosszúsarokba csavart volt parádés. A Videoton 5-0-ás összesítésben jutott a döntőbe - aligha gondolta, mondjuk ma reggel ezt még bárki, de ez nagyobb különbség, mint amellyel a KTE-Ereco továbblépett.

Idézze fel a mérkőzést online tudósításunkban!