- Összekötve a legutóbbi három idegenbeli mérkőzésünket – Szolnok, Haladás, Paks - amelyek elég fájók a számomra, sőt az egész csapat számára, arról beszélgettünk a többiekkel - ez persze nem újdonság -, hogy tavasszal nekünk már csak nagy küzdelemmel lehet idegenben meccseket nyerni - árulta el Sándor György. - Ráadásul nem szép játékkal, mint hazai pályán, ahol sokat passzolunk, kombinálunk és megy a játék. Ebbe a sorba egyébként belevehetjük akár a Kaposvár elleni Magyar Kupa mérkőzésünket is. Pakson megint csak küzdeni kellett volna, de úgy érzem, nem igazán álltunk rá erre tegnap este. Pontosabban, mire megtettük, addigra már kaptunk egy gólt és aztán csak szaladtunk az eredmény után, miközben a hazaiak szervezett védekezésre és abból indított kontrákra rendezkedtek be. Sajnos akármennyire mentünk előre, nem sikerült olyan igazi ziccerhelyzeteket kialakítanunk, amellyel komoly veszélyt jelentettünk volna a paksi kapura. Kívülről nézve ez az egész aztán egy görcsös kapkodás képét mutatta, amit ráadásul sok hiba is tarkított. Mindez főként annak köszönhető, hogy mindenáron fel akartuk gyorsítani a játékot, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat és megfordítsuk a mérkőzést. A második félidőben mindent egy lapra feltéve, három csatárral támadtunk, akik mögött három középpályás játszott, s Lipiék is igyekeztek beszállni a támadásokba. Még Bozsovics is kijött cselezni egyszer. Egy szó, mint száz, mindent megtettünk azért, hogy legalább egyenlíteni tudjunk. Nem sikerült, s ezt nagyon fájlaljuk!