- Elsősorban délutánonként tudok segíteni a gyerekek körül, hiszen délelőttönként többnyire edzésen vagyok Fehérváron – mesélte Attila. – Ilyenkor a lányomat – ő a legidősebb – szoktam elvinni úszásra, illetve karate edzésre. Az esti fürdetés is az enyém, a közös vacsora után sorban viszem a gyerkőcöket mosakodni, fogat mosni, aztán jöhet a mesenézés, amely alatt egymás után szépen elalszanak, csak be kell őket fektetni az ágyukba. Szerencsére a szüleim közel laknak hozzánk, így ha nem vagyok otthon, be tudnak segíteni a páromnak, illetve a párom édesanyjára is számíthatunk, aki ugyan messzebb él tőlünk, viszont már nem dolgozik. Egyelőre még nem kíván nagy logisztikai lépéseket a gyermekek mozgatása, hiszen a legidősebb jár csak óvodába, aki 5 éves múlt. Mivel az ovi nem esik messze tőlünk, mind a három gyerek elsétál reggelente odáig, aztán a kicsik mennek haza az anyukájukkal. Kifejezetten családcentrikus vagyok, vagyis a család mindennél fontosabb számomra, így is neveltek. Ha csak Fehérváron van edzés, akkor is rendszeresen felhívom őket, de ilyenkor, amikor több napot vagyok távol, naponta többször is beszélünk telefonon, vagy Skype-on tartjuk a kapcsolatot. A lányomtól már meg tudom kérdezni, mi történt vele aznap, a kicsik viszont még csak köszönnek, vagy egy pár szót mondanak a párom kérésére, hiszen még nem beszélnek. Számomra azonban nagyon fontos, hogy legalább a hangjukat halljam. A párom rendkívül sokat segít, neki köszönhetem azt, hogy rendezett a hátterem, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy csak a focira tudjak koncentrálni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan társam van, aki talpraesett és az sem okoz neki gondot, ha három gyermekkel kell otthon maradnia, amikor évente kétszer hosszabb időt kell távol töltsek tőlük.