- Semmivel nem igazoltunk több játékost, mint jó néhány NB-I-es csapat. Az más kérdés, hogy a média kevesebbet foglalkozott a többi klubnál történt változásokkal, az érkezőkkel és távozókkal. Azt viszont már sokszor elmondtam, nem szívesen foglalkozom azzal, mennyit költöttünk igazolásra, mert véleményem szerint ez a tulajdonos magánügye. Ami az utóbbi időben, a szurkolók által többször firtatott csapatépítési kérdésre vonatkozik, nevezetesen arra, hogy miért nem játszanak többet az újonnan igazoltak, azt mondom, a csapatba kerülésnek megvannak a maga szabályai és folyamata, amit be kell tartani. Egyébként Bozsovics és Vaskó rendszeresen, míg Vasziljevics és Gosztonyi esetenként kapnak lehetőséget. Két-három új ember állandó szereplése megvan tehát, ezt normálisnak lehet nevezni. Ha már ennél több játékost cserélnék ki, az teljes átszervezéssel kellene, hogy együtt járjon. Erre pedig nincs szükség, hiszen tavaly csak nüanszokon múlt a bajnokság, jól teljesítettek a játékosok. Szakmailag nem indokolt a sztenderd játékosok kicserélése. Az új igazolások, csak azért, mert újak, nem juthanak főszerephez. A csere feltétele, hogy adott játékos állandóan jól szerepeljen a tartalékok között - ez eddig még nem volt elmondható az érintettekről -, illetve, hogy az adott poszton jelenleg játszó tartósan gyenge teljesítményt nyújtson. Ugyanakkor az, hogy ki milyen képességű, igazából akkor derül ki, amikor az adott közösségben dolgozik. A puding próbája az evés, tartja a mondás, s magam sem tudok okosabbat mondani. Nem felejthetjük el a beilleszkedés idő tényezőjét sem. Két-három hónapba tellet az, hogy például Mutumba eljusson odáig, hogy érdemben tudjak foglalkozni vele. Terveim szerint a Paks ellen már a kispadon ül majd. De, említhetném Bozsovics esetét is, aki elemi hibákat követett el, s a következményeit neki is, a csapatnak is fel kellett dolgozni, majd pedig meg kellett várni, amíg megérik a helyzet arra, hogy megújult önbizalommal kerülhessen vissza a kapuba. Ehhez türelem és megértés kell a játékos felé. Az is előfordulhat, hogy végül egy-egy játékos mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Korábban már említettem konkrét nemzetközi példákat arra, amikor klasszis játékosok mondtak csődöt egy-egy nagycsapatban, egyszerűen nem passzoltak bele a milliőbe. Végül, de nem utolsósorban, azt a bizonyos szamárlétrát mindenkinek végig kell járni. Ha csőd van a játékban, ha rosszak az eredmények, akkor logikus, hogy "tabula rasa", új lapot kell kezdeni, magyarán új csapatot kell építeni. Ám a Videoton esetében erről szó sincs!