Korábban mindketten tréningeztek már az első keret tagjaival, ám a felnőttekkel most először edzőtáborozhatnak együtt. Abban egyetértenek, nagy megtiszteltetés ez számukra. „Örülök, hogy itt lehetek”, kezdte Szolnoki, „mert a fejlődésünk szempontjából nagy lehetőség ez a tíz nap. Kicsit másmilyen, mint az utánpótlás táborok, keményebbek az edzések és a nemzetközi mérkőzések is. Ezekbe már belekóstolhattunk, hiszen a ciprusi Famagusta ellen mind a ketten egy teljes félidőt kaptunk a Mestertől. Szerintem nem játszottunk rosszul, de bőven van még mit tanulnunk. Nem csak a játék volt pörgősebb, de gyorsabban is kell gondolkodnunk: mire hozzánk ér egy labda, addigra már fejben meg kell legyen a következő passz.”
„Kezdjük felvenni a ritmust”, folytatta Baracskai. ”A felkészülés első hete, amit otthon töltöttünk, nagyon fárasztó volt, nem voltunk hozzászokva ehhez a fajta terheléshez. Mostanra azonban kezdünk belerázódni, edzéseken is egyre jobban mennek a feladatok, a játék. A nagyok sokat segítenek, befogadtak a csapatba. Ez jó, hiszen a technikai fejlődés mellett a helyezkedés terén is van bőven tanulnivalónk.”

Apropó, tanulnivaló. A két fiatalember nemrégen zárta le az iskolai tanévet, amely egyáltalán nem volt egyszerű feladat, mert a sok mérkőzés mellett kevesebb idő jutott a tanórákon való részvételre. A lényeg, hogy végül sikerrel tettek le minden vizsgát. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy pihenhetnek, mert itt vannak az edzések, s hamarosan „újraindul a verkli” a pályán. De, ahogy ők mondták, a fociból sosem elég. Mindezt az is bizonyítja, hogy a két Roland, akik egyébként szobatársak itt a Dilly Hotelben, szabadidejének nagy részében a FIFA 2010-el játszik.