Tamás nagy örömmel és várakozással érkezett Fehérvárra, de ma már nem bánja, hogy végül másként alakult minden. Erről és pályafutása többi állomásáról is mesélt honlapunknak a Sportré sorozatban.

- Édesapám nagy futballrajongó volt, így természetesnek vettem, hogy vele együtt én is megnézem a meccseket. A másik ok, amiért focizni kezdtem, szerintem sokaknak ismerős az én korosztályomban: a 70-es évek végén a foci volt szinte az egyetlen olyan szabadidős tevékenység, ami kézenfekvő volt, bárki megengedhette magának és még szerettük is csinálni.

Bódog Tamás Dunaújvárosban született, de családja többször költözött, így Kunbaján lett először igazolt játékos 13 éves korában. Azután következett Bácsalmás, majd – már a gimnáziumi évek alatt - Pécs. Ami több játékosnak a vesztét okozta, az Tamásnak lehetőséget jelentett: az 1988-as bundabotránynak áldozatul esett labdarúgók miatt megfogyatkozott az első keret létszáma, így a hátvéd Bódog Tamás 18 évesen bemutatkozhatott az első osztályban.

- Akkoriban a pécsiek meghatározó résztvevői voltak a honi NB-I-es bajnokságnak, s jól is ment a csapatnak. Rendszeresen 10-12 ezer ember járt meccsre, 1990-ben Magyar Kupát nyertünk, egy évre rá pedig bronzérmet szereztünk, így tehát kétszer indultunk az UEFA Kupában is. Szép évei voltak ezek aktív labdarúgó pályafutásomnak.

Hat év után, 1994-ben következett a nagy lehetőség: Németország. Kijutását korábbi edzőjének, id. Róth Ferencnek köszönheti. Az akkor harmadosztályban játszó Ulm csapatában kezdte németországi pályafutását, amely aztán az évek folyamán egészen az első osztályig jutott. Ulm után, kisebb kitérővel 2000-ben Mainz következett, s vele együtt hol a Bundesliga, hol a második vonal. Itt kell megemlítenünk azt a tényt is, hogy a hátvéd ötször szerepelt a nemzeti tizenegyben Bicskei Bertalan és Gellei Imre szövetségi kapitányságának idején.

- Végül 36 évesen, 2006-ban akasztottam szögre a cipőt, mert egy újabb térdsérülést követően – korábban öt operáción estem már át – éreztem, nem bírják a térdeim tovább a megterhelést. Mivel a felépülés is hosszabb időt vett volna igénybe, ezért úgy döntöttem, abbahagyom. Viszont maradhattam a klubnál, ahol a második csapat pályaedzőjeként folytattam a munkát, illetve besegítettem az első gárdánál is, ha a szükség úgy hozta.

Miután edzői karrierbe kezdett, Bódog Tamás megszerezte a szükséges edzői végzettségeket is, már csak az UEFA Pro-lincence hiányzik, ám tervei között szerepel, hogy ezt a tanfolyamot is elvégzi. Ezeket kiegészítve Düsseldorfban végigcsinált egy 3 éves sportmenedzseri képzést is, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy az edzőségen kívül akár más posztokat is betölthet bármilyen sportegyesületnél.

- Így utólag úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, főleg ha azt is figyelembe veszem, hogy 18 évesen az első komolyabb térdsérülésemkor azt jósolták, van még pár évem, aztán nem bírom majd tovább… Szívem szerint még tovább is futballoztam volna, de mint említettem, 36 évesen a térdeim „beadták a kulcsot.”

Bódog Tamás esetében elmaradhatatlan kérdés, hogyan élte meg a tavalyi nyarat, amikor mindannyian vártuk, edző lesz-e végül a Vidinél a játékosként nagy hírnévre szert tevő Lothar Matthäus? Az akkori kérdés különösen érzékenyen érintette a pályaedzőt, hiszen ő elsősorban azért került Fehérvárra, mert a hosszú, Németországban töltött évek alatt nem csak a nyelvet, de az ottani futball-mentalítást is elsajátította.

- Az éremnek két oldala van. Ha Lothar itt dolgozott volna, nyilvánvalóan vele együtt én is a média középpontjába kerülök – mindenki tudja, hogy Matthäust mekkora érdeklődés övezi -, s többet írnak rólam és a munkámról is, mintha egy németországi kis csapatnál tevékenykedek. Ugyanakkor szakmai szempontból számomra dr. Mezey György sokkal jobb megoldás lett. Nem kell magyaráznom mennyit lehet tőle tanulni. Összességében tehát azt mondom, így kerek az egész történet és jól érzem magam a Videotonnál.

Tamásnak sikerült tehát megtalálnia a helyét Fehérváron, bár természetesen nem a „vakvilágba” érkezett: Németországból is figyelemmel kísérte a magyar bajnokság eseményeit, bár elsősorban régi csapata, a Pécs szereplését tartotta szemmel, de nyilván nem volt ismeretlen előtte a fehérvári csapat sem. S persze hazalátogatásai alkalmával találkozott, beszélgetett volt csapattársakkal. Apropó: hazalátogatások. Bódog Tamás számára ma sem szűnt meg az utazás, csak most fordítva, Magyarországról Németországba látogat, ha ideje engedi.

- Feleségem és iker-gyermekeim – egy 9 éves fiú és leány – kint maradtak Németországban, mert a gyerekek számára sorsdöntő az iskolában a negyedik év. Nem volt egyszerű a döntés, de az ő érdekeiket muszáj volt szem előtt tartanunk. Egyelőre erről az egy évről van szó, aztán majd meglátjuk mi következik. Az biztos, hogy ők már németek, kint születtek és nőttek fel, s nyaranta, amikor hosszabb időre hazajöttük – a feleségem is magyar –, a gyerekek néhány hét után már vágyódtak haza. Nekik Németország az otthonuk.
Zárszóként pedig álljon itt Bódog Tamás edzői mottója: munka nélkül nincs siker, de ha valaki becsületesen és keményen elvégzi a rá kiszabott munkát, az előbb utóbb biztosan meghozza a kívánt eredményt.