- Nem volt könnyű mérkőzés, de ezt tudtuk előre, s számítottunk rá, hogy a győriek 7-8 emberrel védekeznek majd – kezdte Balázs. - Sajnos ez beigazolódott, ráadásul úgy tűnt, nem nagyon akartak futballozni ezen a találkozón a vendégek. A céljukat elérték, hiszen azt a pontot, amiért jöttek, végül el tudták vinni. Úgy gondolom azonban, hogy a végeredmény reális, kívülről nézve sem volt több ebben a meccsben. Hiába játszottunk domináns szerepet végig, nem tudtunk mit kezdeni a dupla védőfalukkal, láthatólag nem tudtuk áttörni azt. Sajnos azokban a játékosainkban, akik akár egyetlen egyéni villanással képesek eldönteni egy-egy derbit, szombaton ez nem volt benne. A pontrúgásaink sem úgy sikerültek, ahogy máskor, talán több átlövéssel kellett volna kísérletezni. Összességében – még egyszer mondom – reális a döntetlen, habár én ezt két pont veszteségnek, mintsem egy pont nyereségnek élem meg. Fel lehet persze tenni a kérdést: mit csináltam volna én, ha játszottam volna? Az egyik örök igazság szerint mindig az hiányzik a csapatból, aki éppen nem játszik. Nem hinném azonban, hogy ez lett volna a fő oka annak, hogy nem a számunkra elképzelt módon alakult a meccs kimenetele. Annyi bizonyos, hogy rossz kívülről nézni egy mérkőzést, így nagyon remélem szerdára teljesen felépülök és számíthat rám a mester.Apropó: szerda. Mi más is lehetne a téma az utolsó bajnoki után, mint a Magyar Kupa negyeddöntőjének visszavágó mérkőzése, amelyet jövő héten szerdán az újpesti Szusza Ferenc Stadionban játszunk.- Egy bajnoki mérkőzéssel felérő megmérettetés lesz, hiszen minden körülmények között ki kell csikarjuk a továbbjutást. A negyeddöntő első összecsapásán mutatott játék – már amennyit a ködben láttam belőle – kevés lesz. Én azonban biztos vagyok abban, hogy a szerdai találkozó egészen másmilyen lesz majd. Az Újpest szerintem támadólag lép majd fel, hiszen a játékoskeretük és a játékstílusuk is erre predesztinálja a csapatot, az ebből adódó lehetőségeket pedig remélem megfelelően ki tudjuk használni.