Legtöbb korabeli játékosunkhoz hasonlóan Vadász Imre is Fejér megyében, közelebbről Előszálláson látta meg a napvilágot 1959. november 10-én. A fiatal középpályás 1973-tól 1979-ig utánpótlásunkban nevelkedett, az 1979/80-as bajnokságban dobta be a mélyvízbe Lantos Mihály. Abban az idényben 20-szor játszott az NB I-ben, 1987-ig pedig részese volt két bronzérmünknek, kupadöntőnknek és UEFA Kupa-menetelésünknek is - utóbbi során 12-ből 11 mérkőzésen pályára lépett. 213 mérkőzés után hagyta el a Vidit, majd másfél idényt játszott a ZTE-ben, illetve további másfelet az MTK-ban - ahol bajnoki ezüstérmes lett -, de nem akasztotta szögre a stoplist, hanem visszatért Székesfehérvárra és 1990-94 között újabb 85 mérkőzést tudott le szineinkben, így 298-ig jutott, amellyel 8. a házi örökranglistánkon. Vadász visszavonulása óta is figyelemmel követi csapatunkat, több gálamérkőzésen is szerepelt és a mai napig a Vidi utánpótlásában dolgozik.

- Isten éltessen a 63. születésnapod alkalmából! Lesz nagy ünnepség?

Köszönöm szépen a születésnapi köszöntést! Az igazság az, hogy nem szoktam nagy ünnepségeket szervezni a születésnapomra, általában szűk családi körben ünneplünk. Idén a feleségemmel csütörtöktől vasárnapig Sárváron fogunk kettesben pihenni, számomra ez a tökéletes születésnap. 

- Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?

Mindegyik különleges valamiért, de ha egyet ki kellene emelnem, akkor az a 60. születésnapom lenne. A Vidi utánpótlás-csarnokában szerveztek nekem egy meglepetés ünnepséget, amelyen a barátaim, korábbi csapattársaim is ott voltak. Ez azért is maradt emlékezetes, mert a COVID-járvány kitörése előtt néhány hónappal volt, tulajdonképpen ez volt az utolsó "normális" összejövetel, mielőtt teljesen megváltozott a világ. Az egy nagyon jó hangulatú ünnepség volt, szívesen gondolok vissza rá a mai napig. A feleségem pedig egy madridi utazással és egy Real Madrid - Real Sociedad bajnoki meccsel lepett meg, ami szintén felejthetetlen élmény volt számomra.

- 1985-ben és 1990-ben is a pályán ünnepelted a születésnapodat, hiszen mindkét évben bajnokit játszottál a Vidiben november 10-én.

Halványan dereng valami, de ennyire pontosan nem emlékszem vissza ilyen régi dolgokra. De ugye nyertünk? (nevet)

-Igen, mindkétszer 1-0-ra. 1985-ben a Csepelt győztétek le, 1990-ben pedig a DVSC-t. 

Így, hogy mondod, már emlékszem. Ami jobban megmaradt az emlékezetemben az az, hogy 1984-ben a születésnapom előtt két nappal győztük le itthon a PSG-t az UEFA-Kupában a megismételt mérkőzésen 1-0-ra, épp a napokban néztem meg annak a találkozónak az összefoglalóját. Mindig szívesen emlékszem vissza arra a menetelésre. Majd három nappal a PSG meccs után - egy nappal pedig a születésnapomat követően - a Szegedet is legyőztük 1-0-ra hazai pályán a bajnokságban. 

- Hogyan telnek manapság a mindennapjaid?

Szerencsére azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek. Egy szállítmányozással foglalkozó cégnél dolgozom, imádok vezetni, havi szinten körülbelül 6000 km-t teszek meg belföldön. Délutánonként pedig a Vidi utánpótlásában az U10-es csapatnál edzősködöm Palánki Csabi barátommal és kollégámmal. Ez a két munka nagyon jól kiegészíti egymást, számomra pedig igazából egyik sem munka, hiszen mind a két dolgot nagyon szeretem csinálni.

Vadász Imrének ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánunk, Isten éltessen, Imre!