Egy évet a Gyirmót, két esztendőn keresztül pedig az Újpest csapatát erősítette a korábbi montenegrói U21-es válogatott Mijusko Bojovic. A rutinos játékos az NB I-es szezonok után az azeri élvonalban szereplő Kesla együtteséhez igazolt (a bakui csapat 2022 áprilisában nevet váltott és már Shamakhi néven szerepel), ahol akárcsak Újpesten, kupagyőztes lett, majd 2022 januárjában Szerbiába szerződött. Mijuskót korábbi kapusunk és jó barátja, Filip Pajovic segítségével értük el, és örömmel válaszolt kérdéseinkre. Először arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan került a magyar NB I-ből Azerbajdzsánba, valamint, hogy mi a legélesebb emléke a Vidivel kapcsolatban.

“A Vidi mindig kemény ellenfél volt, egyik magyarországi szezonomban a bajnoki címet is megszerezték, minőségi csapat volt piros-kékben mindig a pályán. Amire kiemelten emlékszem, az az a Vidi-Újpest mérkőzés, amely az új stadion megnyitója volt és nagyon sokan voltak a lelátókon. Újpesten összességében nem ment rosszul a játék, a Keshla képviselői a Neftci Baku ellen személyesen is látták, hogy játszom, így szerződést kínáltak és a következő két és fél évet Azerbajdzsánban töltöttem.”

A jó felépítésű hátvéd 2018-ban a Magyar Kupa döntőjében, 2020-ban pedig az Azeri Kupa döntőjében volt eredményes, erről, valamint kinti élmenyeiről is mesélt nekünk.

“Magyarországon jóval több profi klub van, mint Azerbajdzsánban, de a labdarúgás ott is nagyon népszerű. Magyarországon több légiós játszik, ennek az az oka, hogy az azeri élvonalban egyszerre maximum hatan lehetnek a pályán. Az infrastruktúra Magyarországon jobb, a játékstílusban olyan nagy különbséget nem tudok mondani. Azerbajdzsánban is a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki szeret a fociról beszélni, főleg a nemzeti csapatot szeretik nagyon, a klubcsapatok átlagnézőszáma nem olyan magas, talán 1500-2000 körül saccolnám. Egyébként még a karate és a cselgáncs számít népszerű sportnak Azerbajdzsánban. Szerettünk ott élni a családommal, én a fővárosban, Bakuban játszottam, amely egy remek város, nagyon szép emlékeim vannak. Az azerbajdzsáni emberek nagyon kedvesek a külföldiekkel, mi jól éreztük magunkat náluk. A két kupadöntőben szerzett gólom karrierem két kiemelkedő pillanata, ráadásul ugyanazon a napon volt mindkét döntő, csak értelemszerűen nem ugyanabban az évben. Isten ajándékaként tekintek erre a két gólra, amelyet a kemény munka és a mentalitásom miatt kaptam. Mindig hálás leszek azért, hogy két országban is kupagyőztes lehetettem. “

Természetesen ellenfelünkről, a Gabala SC-ről is kértünk egy rövid jellemzést a két és fél évet Azerbajdzsánban élő labdarúgótól.

“A Gabala ez egyetlen élvonalbeli csapat, amely nem Bakuban játszik. Magának a klubnak van jelentős tapasztalata a nemzetközi kupákban, korábban az Európa Liga csoportkörében is szerepeltek, de a jelenlegi stáb és a játékosok akkor még nem voltak ott. Volt néhány gyengébb szezonjuk, azonban az elmúlt idényben nagyon jól szerepeltek, egész szezon során kiegyenlített és remek játékot mutattak. Minőségi légiósokat foglalkoztatnak, a brazil középhátvédjük, az albán középpályásuk és a két brazil támadójuk emelkedik ki tőlük véleményem szerint.”