Genetikailag kódolva volt Kenan Kodróba a góllövés (és ezt rögtön első vidis tétmeccsén is bizonyította), hiszen édesapja, Meho Kodro többek között a Real Sociedad és az FC Barcelona gólvágója is volt, azonban kizárólag a családneve miatt nem jutott volna el a La Ligáig és a Bundesligáig új igazolásunk, akivel eddigi pályafutásáról és motivációjáról beszélgettünk még a szombat esti, MTK elleni bajnoki előtt.

Mivel gyerekkorod jelentős része a 90-es évekhez köthető, nevedről két dolog jutott egyből eszembe: az amigás Sensible World of Soccerből a Barcelona csatára, Meho Kodro, valamint az akkor népszerű amerikai sorozat, a Kenan és Kel egyik főszereplője.

A Nickelodeon sorozatát Spanyolországban is vetítették, de ahhoz nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, Meho Kodróhoz viszont annál többet. Nagyon büszke vagyok arra, amit édesapám elért, a legmagasabb szinten játszotta a futballt, nagyon sokat tanultam tőle, illetve, tanulok is, a mai napig.

Ha jól tudom, edződ is volt a Real Sociedad második együttesénél.

Igen, 16 éves voltam, amikor az edzőm lett. Szerintem neki nehezebb volt, de utólag elmondhatom, nekem sem volt könnyű. Ott van 25-30 tehetséges fiatal, a futballban pedig sokan beszélnek sok mindent… Kicsit olyan volt, mintha egy kövekkel teli hátizsákkal jártam-keltem volna, hiszen a Kodro névhez mindenki őt kötötte a városban a korábbi sikerei miatt. A játék aztán később már jól ment, az mindig egyszerűbb, ha a pályán nyújtott teljesítmény, a tettek beszélnek helyetted. Így idősebben egyébként biztosan jobban kezelném a helyzetet, szívesen dolgoznék vele, ha úgy adódna, de fiatalon nem ajánlom senkinek, hogy az apukája legyen az edzője (nevet).

Pedig van még egy ilyen csapattársad. Tudod, hogy ki?

Nem tudom sajnos.

Dárdai Palkónak volt edzője...

Áh, Dárdai Pál a Herthában. Amikor Mainzban voltam, meccseltünk ellene, meg emlékszem a Bilbao is ugyanabban a csoportban volt egyszer az Európa Ligában, mint a Hertha, bár akkor nem voltam a csapat tagja.

Mainzba Pamplonából igazoltál, ahol jól ment a játék, ott mutatkoztál be végül a spanyol élvonalban, nem a Sociedadban. Miért alakult így?

Jó volt kicsit elköltözni otthonról, venni egy nagy levegőt és levetni a családnevem okozta terhet, amelyről az előbb beszéltem. Az Osasunánál éreztem a bizalmat az első perctől kezdve, jót tett a környezetváltozás.

Majd később jött a már említett német kaland, valamint játszottál Svájcban és Dániában is. Mire emlékezel vissza a legszívesebben?

Sosem könnyű elhagyni az otthonodat, azonban akkor úgy éreztem (és egyébként most is úgy érzem), hogy ez a legjobb döntés a karrierem szempontjából.  Az általad mondott országokban megismertem új embereket, nyelveket és kultúrákat, mindenhol sokat tanultam. Ha majd egyszer befejezem a pályafutásomat, jó érzés lesz visszagondolni ezekre az időszakokra.

Otthonként nyilvánvalóan Baszkföldre gondolsz, ugyanakkor kilencszer a bosnyák válogatottban léptél pályára, szüleid is bosnyákok. Milyen identitás alakult ki benned fiatalon?

Mind a bosnyák, mind a baszk származásomra nagyon büszke vagyok, nem is tudnék választani a kettő között. Otthon természetesen bosnyákul beszélgetünk, a nyarakat is ott töltöttem mindig a nagyszüleimnél, szóval Bosznia mindig ott van a szívemben. Azonban a közeli családom, barátnőm - aki hamarosan követ majd Magyarországra -, barátaim Spanyolországban élnek, én is ott nőttem fel, oda jártam iskolákba és ott is kezdtem természetesen focizni is, szóval a jövőmet majd ott képzelem el. De most értelemszerűen csak a focira és a Vidire koncentrálok.

Milyen érzés volt pályára lépni Baszkföld büszkeségében, az Athletic Bilbaóban?

Valami egészen különleges. Biztosan sokan tudják, hogy az Athleticben kizárólag baszk származású játékosok játszhatnak, de így is ott vannak a La Ligában és rendszeres résztvevői az európai kupáknak. Egy hazai meccsnap 40-50 000 ember előtt…speciális érzés, na. Ráadásul a csapategység is rendkívüli, hiszen tényleg mindenki baszk az öltözőben.

Mennyit tudtál a Vidiről, mielőtt aláírtad a szerződésedet?

Armin Hodzic és Anel Hadzic is sokat mesélt a klubról, őket a válogatottból ismerem már régebb óta. Nagyon tetszett az, amit a Vidiről, a városról és az itteni emberekről mondtak. Amikor elkezdődtek a tárgyalások, akkor pedig Sallói István és Szabics Imre nagyon konkrét és szimpatikus terveket vázoltak fel. Nagyon tetszik, hogy a klub ugyanolyan sikeréhes, mint amilyen én vagyok. Bízom benne, hogy meg tudom szolgálni a bizalmat.

Mit csinál Kenan Kodro, amikor nem edzésen, vagy meccseken van?

Szeretek akció- és történelmi témájú filmeket nézni, azt hiszem úgy szokták ezt mondani, hogy otthonülős típus vagyok. Ha pedig tényleg teljesen ki akarok kapcsolni, akkor kimegyek a golfpályára, és két-három órán keresztül ütögetek. Ilyenkor még a foci sem jár a fejemben. De csak ilyenkor (nevet)!

Szombat este, 10 perccel azután, hogy pályára lépett, büntetőből egyenlített Kenan Kodro az MTK ellen, hat perccel később pedig - mint később kiderült - győztes gólt fejelt. A lefújás után boldogan nyilatkozott, amit ide kattintva tudsz megnézni!