- Milyen érzés volt 232 nap után ismét mérkőzésen védeni, ráadásul úgy, hogy a kapitányi karszalagot is te viselted az SV Lafnitz elleni edzőmeccsen?

Azt nem is számoltam, hogy pontosan hány napot kellett kihagynom, de egy örökkévalóságnak tűnt az elmúlt 8 hónap. Rendkívül boldog vagyok, hogy ismét meccsen védhettem, nagyon hiányzott már ez az érzés. Úgy gondolom, elsőre rendben volt az a 45 perc, amit a pályán töltöttem, persze lesz ez még sokkal jobb is. Vannak ugyanis olyan szituációk, amik csak a mérkőzések alkalmával jönnek vissza. Számomra most az a legfontosabb, hogy teljes intenzitással tudok edzeni, és szerencsére a térdem nem dagadt be, nem gyulladt be, vagyis semmi nem hátráltat a munkában. Ha pár hónapja azt mondták volna nekem, hogy június közepén itt fogok tartani, akkor azt minden további nélkül aláírtam volna. 

- Egy ilyen sérülés után van benned félelem, ami miatt esetleg a rizikósabb szituációkba nem úgy mész bele, mint mondjuk a sérülésed előtt?

Nincs bennem semmi félelem, edzéseken és most a meccsen sem gondolkodtam azon, hogy ki merjek-e vetődni azokra a labdákra, amelyek közelében ott vannak a támadók. Szerencsére fejben sikerült erősnek maradnom, nem is lehetne úgy futballozni, ha minden egyes szituációban a sérülésveszélytől tartanék. Az elmúlt hónapokban nagyon keményen dolgoztam annak érdekében, hogy száz százalékos állapotban tudjak visszatérni a pályára. Úgy érzem, most már nagyon közel vagyok ehhez, mondhatjuk azt is, hogy most már a célegyenesbe fordultam. Az, hogy ismét meccset játszhattam, lelkileg nagyon sokat segített.

- A válogatottban szereplő alapembereink nélkül készülünk egyelőre, így előtted sem egy megszokott védelem szerepelt a csütörtöki edzőmeccsen. Mennyire befolyásolta ez a dolgodat?

Minden mérkőzésre úgy megyünk fel a pályára, hogy az aktuális 11 játékos képviseli a Vidit. A fiatalok is egyre jobban felveszik a ritmust, mindenki igyekszik száz százalékot kiadni magából edzéseken és a meccseken is. Az én dolgomat nem befolyásolja az edzőmeccseken az, hogy milyen védelem van előttem. Ennyi kihagyás után minél több meccs-szituációt át kell élnem a pályán, hiszen ezeket edzéseken nagyon nehéz életszerűen begyakorolni. 

- Az elmúlt 8 hónapban nagyon sok időt töltöttél otthon a családoddal, most azonban újra távol vagy tőlük. Milyen újra edzőtáborozni a csapattal?

Való igaz, az elmúlt egy évben nem nagyon voltam távol a családomtól, csak amikor a kórházban voltam. Mivel a fiam is már elmúlt 3 éves, így azért ő is többször kérdezgeti mostanában, hogy hol van apa, miért nincs itthon, de szerencsére minden nap tudok vele és a feleségemmel is beszélgetni. Számomra nagyon hiányzott már az, hogy edzőtáborozhassak a csapattal, hiányzott ez a miliő, hiányzott az öltözők illata és az a jól eső fáradtság, ami egy-egy keményebb edzés vagy mérkőzés után jelentkezik.