Hosszan tartó súlyos betegség után, életének 54. évében elhunyt a fehérvári kosárlabda legendás alakja, Hegedűs Péter. A kiváló irányító kosaras famíliába született, szülei, testvére és több rokona is kosárlabdázott, logikus volt, hogy ő is ezt a sportágat választotta. Tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek, a Székesfehérvári Sportiskolában kezdett kosarazni, alig múlt 15 esztendős, amikor a Videoton felnőtt együttesében bemutatkozott a hagyományos, szezont megelőző, nyár végi Felszabadulás Kupán. Miután a hazai szövetség vezetői rendkívül fontosnak érezték az utánpótlás nevelést, ezen seregszemlékkel kapcsolatban azt a szabályt hozták, hogy egy ifistának végig pályán kell lennie. Hegedűs történelmet írt, ugyanis serdülőként pattogtatott a felnőtt társakkal. Az Alba Fehérvár jogelődjébe, a Székesfehérvári Építőkbe igazolt a több játéklehetőség reményében, ahol tiniként meg is kapta a bizalmat, majd visszatért a Vidi utánpótlásába, 18 évesen, az érettségit követően kapott szerződést a felnőtteknél, nagy csaták részese volt a gárda otthonában, a Videoton Oktatási Központban vívott összecsapásokon.

Húszas évei elején a Honvédban töltött másfél évet, sorkatonai szolgálata idején a legjobbnak számító hazai együttest erősítette. Leszerelt, bár marasztalta a fővárosi egylet, de visszatért a koronázóvárosi piros-kékekhez, azt mondta, ha néhány napot kénytelen távol tölteni szülővárosától, kimondottan rosszul érzi magát, másutt egyszerűen nem találja a helyét. A Videoton SC mögül kihátrált a gondokkal küzdő híradástechnikai anyacég, a klub is egyre nehezebb helyzetbe került, Hegedűs Péter több társához hasonlóan igent mondott a feltörekvő, egyre profibb menedzsmenttel rendelkező, nagy terveket szövögető Alba Regia SC-hez.

A Gáz utcai csarnokban is parázs összecsapások szereplője volt, egy súlyos szemsérülés miatt sokat kihagyott, aztán visszatért, a folytatásban fájós térde okozott gondot, 33 évesen elbúcsúzott az aktív játéktól. Mindig azt mondta, nem lehet panasza a karrierjére, mindössze egy dolgot sajnált, hogy a címeres mezt nem ölthette magára. Az edzőtáborokba ugyan gyakran meghívta az aktuális szövetségi kapitány, de keretbe nem jelölték az összecsapásokon. Az Albacomptól való búcsúját követően, két évvel később visszatért az NB I/B-ben szereplő Fehérvár KC gárdájában, ám a térde megint nem bírta, végleg elköszönt a palánkok világától – játékosként.

A civil életben nem igazán találta a helyét, edzősködni kezdett, ahol meg is találta a számítását, ismét azzal foglalkozhatott, amihez igazán értett, a kosárlabdával. A Dávid Kornél Akadémiánál, a legkisebbekkel, a kengurukat dirigálta, később dolgozott az U14-es fiú csapattal, két éve a kadett együttest, a tavalyi szezonban pedig az U18-as gárdát vezette. A múlt év decemberéig tevékenykedett az utánpótlásban, amíg egészsége engedte, ott ült a kispadon, illetve szokásos vehemenciájával, győzni akarásával a pálya széléről irányította tanítványait.