2006. május 17. MAGYAR KUPA-DÖNTŐ

"Székesfehérvár csak erre várt" - olvasható a Nemzeti Sport 2006. május 18-án megjelent számában. Való igaz, a fehérvári futballszurkolók 1985 óta, vagyis több mint 21 éve vártak egy igazán szép sikerre, hiszen a '90-es években és a 2000-es évek elején nem sok örömben volt részük a fehérvári drukkereknek. Bár az idő sok mindent megszépít, és nosztalgikusan visszagondolva egy-egy győztes osztályozóra hajlamosak lehetünk azt is sikernek elkönyvelni, de azért össze sem lehet hasonlítani a bennmaradás ünneplését például egy Magyar Kupa-győzelemmel.

Klubunk 1982-ben és 2001-ben is eljutott a Magyar Kupa fináléjáig, azonban előbb az Újpesti Dózsa, majd a DVSC bizonyult jobbnak nálunk. Harmadik Magyar Kupa-döntőnket a Vasas ellen játszottuk, a helyszín pedig ugyanúgy az FTC stadionja volt, akárcsak öt évvel korábban, annyi különbséggel, hogy a Vidi-szurkolók ezúttal az Üllői út felőli oldallelátón foglalhattak helyet - 2001-ben a stadion ezen része a Loki-szurkolóké volt.

A Magyar Kupáért folyó küzdelmekbe a második fordulóban csatlakoztunk. Szeptemberben a Kozármisleny, majd a Baktalórántháza csapatával mérkőztünk, előbbit 3-2-re, utóbbit 2-0-ra győztük le. A nyolcaddöntőben az MTK ellen hazai pályán 1-1-es döntetlent játszottunk, majd idegenben 2-1-re nyertünk, így mi jutottunk a legjobb nyolc közé.

Tavasszal a Kaposvár otthonában 2-1-re, majd Sóstón 3-1-re nyertünk, így 5-2-es összesítéssel már a legjobb négy között voltunk. Az elődöntőben a DVSC-t kaptuk ellenfélnek. Debrecenben 1-0-ra nyertünk, itthon pedig 2-2-őt játszottunk, így öt év után, ismét a Magyar Kupa döntőjébe jutottunk, ráadásul pont azt a csapatot legyőzve az elődöntőben, amelyiktől 2001-ben vereséget szenvedtünk a döntőben.

2006-ban körülbelül 4000 fehérvári drukker kísérte el a csapatot az Üllői úti döntőre.

A Vasas vezetőedzője, Pintér Attila zsinórban harmadik alkalommal vezette aktuális csapatát a kupadöntőbe, és harmadik győzelmére készülhetett. 2004-ben az FTC-vel 3-1-re nyert a Honvéd ellen, egy évvel később - Székesfehérváron - a Sopron vezetőedzőjeként 5-1-es diadalnak örülhetett korábbi csapata, az FTC ellen.

A Vasasban több ismerős arcot is felfedezhettünk tíz évvel ezelőtt - úgy a kispadon, mint a pályán is. Az angyalföldiek kapusedzője klubunk legendája, Disztl Péter volt ekkoriban, míg a fővárosiak kezdőcsapatában helyet kapott Waltner Róbert, csereként pedig pályára lépett Csordás Csaba is, akik mindketten viselték korábban a Vidi mezét is.

Három játékosunk is a lelátóról volt kénytelen végignézni a finálét, eltiltás miatt. Györök és Farkas mellett az első számú kapusunkra, Daniel Tudorra sem számíthatott Csertői Aurél. Kapunkat az a Sebők Zsolt védte a döntőben, aki két évvel korábban, 2004-ben került Székesfehérvárra, de a 2004-2005-ös és a 2005-2006-os szezonban összesen csupán 6 bajnokin állt a kapunkban. Ennek ellenére később ő lett a döntő egyik hőse.

A találkozó 25. percében az egykori fehérvári támadó, Waltner góljával a Vasas szerezte meg a vezetést, és az első félidőt követően 1-0-ás előnnyel vonulhattak az öltözőbe. A második játékrész első percében aztán Sitku Illés egyenlített, majd Schwarz az 57. percben már a vezetést szerezte meg csapatunk számára.

A találkozó végéhez közeledve egyre nagyobb nyomást tudott csapatunkra helyezni a Vasas, és a 84. percben egy közeli góllal Balog Zsolt 2-2-re módosította az állást. A 90. percben egy sarokrúgás után Schwarz megszerezhette volna a győztes gólt, de közeli fejese a kapufán csattant, így kétszer 15 perces hosszabbítás következett, ami nem hozott újabb gólt.

Következett a 11-es párbaj: Sitku a jobb alsóba lőtt (1-0), és Bárányos sem hibázott (1-1). A második körben a néhány perccel korábban csereként pályára lépő Horváth Ferenc magabiztosan értékesítette a büntetőt (2-1), a másik oldalon ugyanígy tett Csordás is (2-2). A harmadik körben Koller és Gyánó is értékesítették a 11-est (3-3). Az első hibázó Dajic volt, azonban Janjic sem tudott gólt szerezni, így a negyedik kör után is 3-3 volt az állás. Csizmadia a bal sarokba, Tóth András pedig a jobb felsőbe lőtte a labdát (4-4), majd Kuttor a léc alá bombázott, és Zováth sem hibázott (5-5). A hetedik körben Bozic a jobb alsóba gurított (6-5), Molnár lövését azonban Sebők kiütötte, így történetünk során első alkalommal magasba emelhettük a Magyar Kupát! 

2009. május 13. LIGAKUPA-DÖNTŐ

A 2009/2010-es szezonban, a Ligakupában - az előző szezon sikere után - a címvédés volt a kitűzött cél. A Vidi a "D"-csoportban kezdhette meg a küzdelmeket a Bp. Honvéddal, a Ferencvárossal, a Kecskeméttel, a REAC-cal és a Baktalórántházával. Az őszi csoportmérkőzésekből veretlenül kerültünk ki, hatot magabiztosan nyertünk és kétszer ikszeltünk, míg a hátralévő két tavaszi csoportmeccsünk közül egyet megnyertünk, egy pedig düntetlennel végződött, így jelentős pontelőnnyel, csoportelsőként léptünk a legjobb nyolc közé.

A negyeddöntőben a DVTK-t kaptuk ellenfélül, és a diósgyőri 0-0 után, itthon 1-0-ra nyertünk, tehát mi jutottunk az elődöntőbe. A döntőbe kerülésért a Győri ETO-val kellett megküzdenünk: hazai környezetben 2-0-ra nyertünk, idegenben pedig 1-1-et játszottunk, így reálissá vált a címvédés.

"Kitűnő hangulat, két lelkes szurkolótábor, kiállítás, tizenegyes - volt minden a Ligakupa döntőjében, ami egy jó mérkőzéshez kell. A második alkalommal kiírt sorozatban a Fehérvár másodszor is elnyerte a trófeát" - összegezte a legfontosabb tudnivalókat a Nemzeti Sport a Siófokon megrendezett Ligakupa-döntőről.

Az első helyzet a "pályaválasztó" Pécs előtt adódott,  a 9. percben Horváth Zsolt megszerezhette volna a vezetést, ám tiszta helyzetben 5 méterről a kapu mellé lőtte a labdát. A 12. percben góllal büntetett a Vidi: Lantos az ötösnél hátulról fellökte Alvest, amiért Bede piros lappal azonnal kiállította a pécsi játékost, és büntetőt ítélt, azt pedig Vujovics értékesített (0-1). Ettől kezdve emberelőnyben és mezőnyfölényben játszott a Vidi, a 26. percben pedig megdupláztuk előnyünket: Elek beadását Vujovics vágta a kapuba (0-2). 

A második félidő elején Sebők nagy bravúrral védte Wittrédi 28 méteres szabadrúgását, három perccel később azonban jó tíz méterrel közelebbről újabb szabadrúgást végezhetett el a pécsi játékos, aki ezúttal mesterien csavarta a labdát a kapunkba (1-2). 

A végeredményt a 69. percben állítottuk be: Szakály lövését Hegedűs még kiütötte, a labda Nagy elé került, aki Alison-t hozta játékba, ő pedig 6 méterről nem hibázott (1-3). Csapatunk a sorozatot veretlenül nyerte meg napra pontosan 11 évvel ezelőtt.