"Néhány nappal a szezon vége után még mindig van bennem jócskán hiányérzet, nagyon rossz volt így elbukni az aranyérmet. Végig kiegyenlített volt a bajnokság, meg kellett volna nyernünk. Sokan elmondták már a csapatból, és csak csatlakozni tudok hozzájuk, hogy ennek az ezüstéremnek senki nem tud úgy örülni, mint a tavalyinak. Ez volt az első szezonom Magyarországon, amit elejétől a végéig végigvédtem. 33 bajnoki meccsen és 6 nemzetközi kupameccsen álltam a kapuban és úgy érzem, hogy folyamatosan javult a teljesítményem, hétről hétre fejlődtem. Sokkal jobb kapusnak érzem most magam, mint egy évvel korábban, ugyanakkor bízom benne, hogy a jövőben még tovább tudok fejlődni. Nem titkolt vágyam emellett az, hogy a válogatott keretébe is oda tudjak kerülni. Számomra mindenképp kellemes emlék marad az előző szezonból a Debrecen elleni idegenbeli győzelmünk, ahol nekem is és az egész csapatnak jól ment a játék. A hazai Honvéd elleni 3-0-ás siker, illetve a Fradi elleni 4-1-es győzelmünk is szép emlékeket idéz fel bennem - ez utóbbi főleg a szurkolóink miatt marad emlékezetes. Nincs túl sok idő a pihenésre, a legfontosabb dolog, hogy mindenki feldolgozza magában a kudarcot, és a nyári felkészülést már tiszta fejjel kezdje. Nem lenne jó, ha még akkor is rossz érzések kavarognának bennünk. Mivel úgy terveztem, hogy bajnokok leszünk, és emiatt később kezdődik a felkészülésünk, szerettem volna júniusban elmenni a Roland Garrosra, ugyanis imádom a teniszt, de ez most biztos kimarad az életemből" - nyilatkozta honlapunknak Kovácsik Ádám.