Tizenegy tétmérkőzésen nyolcszor vezette győzelemre a csapatot a Vidi korábbi remek támadója, Horváth Ferenc, aki szezon közben a tabella hetedik helyén vette át az együttest. A jó hajrának köszönhetően a februári folytatást már a harmadik helyről várjuk, a Magyar Kupában pedig a Ferencváros elleni rangadóval kezdjük a 2016-os évet. Vezetőedzőnkkel az év utolsó meccse után beszélgettünk a mögöttünk hagyott bő két hónapról.

– Dobogón telel a Vidi a 19. forduló után, ezt a rajt után talán kevesen gondolták volna. Október elején, amikor átvetted a csapatot, mik voltak a terveid?

– Egy célom volt akkor, amikor kineveztek: kezdjük úgy a tavaszi idényt, hogy a dobogó lőtávolban van! Ezt kicsit túl is teljesítettük, de ez nem jelenti azt, hogy most hátradőlünk és megállunk, tovább kell vinnünk ezt a lendületet és ugyanilyen kemény munkával kell folyamatosan előrelépnünk. Összességében viszont mondhatom, hogy többet kaptam a csapattól annál, amit vártam.

– A második legkevesebb gólt kaptuk az egész NB I-ben, minek köszönhető, hogy az érkezésed után ilyen stabil lett a védelem?

– A védelem megszilárdítása nagyon fontos feladat volt, úgy gondoltam akkor, hogy amennyiben le tudjuk hozni kapott gól nélkül a meccseket, akkor a sok kreatív játékos biztosan kihasznál majd legalább egy-egy helyzetet, így eredményesen tudunk szerepelni. A fő hangsúlyt arra fektettük, hogy csapatszinten jól funkcionáljon a védekezésünk, tehát ne csak a hátsó négyes legyen stabil, hanem mindenki vegye ki a részét a munkából. Megtanultunk egy nagyon veszélyes kontrajátékot, ami nem áll rosszul a csapatnak, de elismerem, nem volt olyan látványos a játékunk, amennyire azt a szurkolók várták. Természetesen törekszünk majd arra, hogy ez változzon a téli felkészülés alatt. Sokat dolgozunk majd azon, hogy a támadójátékunk élvezhetőbb legyen, hogy többet birtokoljuk a labdát a meccseken, de biztosan elő tudjuk majd húzni tavasszal is néha a szezon végén látott kontrajátékot.

 – Így visszatekintve, amikor leültél a kispadra, mit éreztél, mire lehet képes ez a keret?

– Nehéz beugrónak lenni, nem könnyű eltalálni, hogy hogyan kell hozzányúlni egy csapathoz, amely nem úgy kezdte a szezont, ahogy tervezték. Elsősorban a csapattal szembeni alázatot vártam el a játékosoktól, ezzel nem is volt gond. Én is csatár voltam, ezért példaként hadd említsem meg Feczesin Robit, akinek nem túl hálás szerep jutott az ősszel, ebben a rendszerben a kapunak háttal állva játszotta végig a meccseket. Megértette, hogy most ez az ő feladata, és alárendelte magát a csapatnak, de mondhattam volna másokat is, mindenki sokat lépett előre ebben a tekintetben.

– Az első tétmérkőzéseden, Andráshidán a harapósságot hiányoltad a srácoktól. Megértették a játékosok, hogy mire gondoltál?

– Ebben fejlődtünk talán a legkevesebbet. Én egy agresszívebb csapatot szeretnék látni, percekre már sikerült megmutatni, hogy képesek vagyunk így játszani, de van hiányérzetem. Elég bekapcsolni a tv-t és megnézni egy külföldi mérkőzést valamelyik topligából, mindenki sprintben közlekedik, harcol, ez ma már ugyanúgy hozzátartozik a focihoz, mint egy jó csel, vagy egy jó lövés. Ahhoz, hogy nemzetközi szinten helyt álljunk, ebben még előre kell lépnünk.

– Melyik találkozóra emlékezel vissza a legszívesebben?

– Személyes okokból a stadionbúcsút említeném. Nekem nagyon fontos volt, hogy győzelemmel búcsúzzak Sóstótól, de ezzel így volt a csapatból mindenki. Edzői szempontból a Ferencváros elleni mérkőzést mondanám.

– Két vereséged közül az egyiket? Miért?

– Az előbb már szóba került a nemzetközi szint, nos, a védekezésünk szerintem a Groupama Arénában nemzetközi szintű volt. Támadásban persze több kellett volna, ezt az eredmény is mutatta, de együtt volt a csapat, sajnálom, hogy ez akkor nem ért pontot.

– Az Európa-bajnokság miatt rövidebb a téli szünet az itthon megszokottnál. Hogyan alakul a csapat programja?

– Nyáron van, akinek tényleg csak pár nap pihenő jutott, ezért azt szeretném, ha két hét mindenkinek pihenéssel telne. Január elején viszont már kezdünk, jönnek az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatok, felmérések, természetesen edzőtábor is lesz.

– Edzőmérkőzéseknél a fokozatosság híve vagy az ellenfélválasztást illetően, vagy szeretnél kizárólag erős csapatok ellen meccselni?

– Nem vagyok nagy „edzőmeccs-menő“, ha van egyáltalán ilyen kifejezés. Számomra az is csak egy edzés, nem igazán figyelek az eredményre. Az ellenfelekkel kapcsolatban megpróbálunk találni egy jó arányt – lesz olyan meccs, amikor a támadásvezetést tudjuk majd sokat gyakorolni, de olyan is, amikor a védekezésen lesz a hangsúly, erős ellenfelek ellen.

– Géresi Krisztián és Sejben Viktor személyében két fehérvári fiatal is bajnoki góllal hálálta meg a bizalmat. Tervezel újabb saját nevelésű játékosok kipróbálását?

– Nyitott vagyok a fiatalok beépítésére. Lesz még olyan játékos, aki velünk kezdheti el a felkészülést, csak a srácokon múlik, hogy oda tudnak-e kerülni a pályára.

– Addig is, mivel telnek majd az ünnepek, hogyan töltődsz fel a januári edzésekig?

– Őszinte leszek, nagyon elfáradtam, úgy érzem most magam, mint egy kifacsart citrom. A családom nem nagyon látott mostanában, ezért szeretnék velük sok időt tölteni az ünnepek alatt. Egy utazás is belefér most, mindenki nagy snowboardos, szóval pár nap múlva megyünk is a hegyekbe, jó lesz egy kicsit kikapcsolni, mielőtt kezdődik a felkészülés.