Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Lang Ádámmal, előtte Pátkai Mátéval beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig a Vidi egyik legújabb igazolása, Asmir Suljic. Vágjunk is bele! 

- Hogyan tartod a kapcsolatot az otthoniakkal?
Minden nap beszélek a családommal Viberen vagy Skypon. Az édesapám Boszniában él, a bátyám Svédországban, így ez az egyetlen módja annak, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot. Jelenleg a barátnőm is Boszniában él, még tanul, így sajnos kivitelezhetetlen volt, hogy velem jöjjön, de remélem, hogy hamarosan újra együtt leszünk.

- Mi az, ami a legjobban tetszik neked itt Magyarországon?
Fehérváron mindössze két hete vagyok, éppen csak elfoglaltam a szállásomat, sajnos arra még nem volt időm, hogy felfedezzem a várost. Budapestet viszont nagyon jól ismerem, szinte a második otthonomnak tekintem, remélem Fehérvár is ilyen hatással lesz majd rám. Szeretem Magyarországot. Nagyon kedvesek az emberek, közvetlenek és segítőkészek. Egyetlen negatívumot tudnék említeni, hogy nagyon kevesen beszélnek angolul, így a kommunikáció - bizonyos helyzetekben – nehézséget okoz.

- Romantikus alkat vagy?
Én annak tartom magam, de igazából ezt a barátnőmtől kellene megkérdezni. Remélem, ő is ezt válaszolná.

- Szereted a rajzfilmeket?
Nem. Nem tudom mi az oka, de nem vagyok egy nagy rajzfilm rajongó.

- Van olyan tulajdonságod, amin szeretnél változtatni?
Igen. Nagyon sokat alszom. Szeretnék ezen változtatni, de eddig még nem sikerült. Egyszerűen muszáj aludnom délutánonként legalább három, de van, hogy négy órát is.

- Mit csinálsz, ha ki szeretnél kapcsolódni?
Alszom. De viccet félretéve, ha nyugalomra vágyom, otthon maradok, filmeket nézek vagy egyszerűen csak nem csinálok semmit.

- Mi a kedvenc házimunkád?
Ha kell, elmosogatok, mosok, takarítok, viszont ezek közül egyik sem a kedvencem.

- A csapaton belül kivel találtad meg a legkönnyebben a közös hangot?
Nagyon jó a kapcsolatom az összes játékossal, de talán aki a legközelebb áll hozzám, az Danilovics és Trebotic, mivel egymáshoz közeli városokból származunk és Loic Nego, akivel már több, mint két éve ismerjük egymást.

- Mi az első gyerekkori emléked?
Az első csók harmadik osztályos koromban. De erről bővebben nem szeretnék mesélni, menjünk is tovább.

- Ha nem focista lennél, mivel foglalkoznál?
Taxisofőr lennék. Szerintem az egy nagy kaland lehet. Érdekes emberekkel és kultúrákkal megismerkedni, minden helyzetben feltalálni magam, csavarogni egész nap - ezt nagyon élvezném.

- Mi a kedvenced, a magyar specialitások közül?
Sajnos nem igazán szeretem a magyar ételeket. Nekem túl fűszeresek, úgy vagyok vele, hogy egy étel minél egyszerűbb, annál jobb.

- Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Szeretnék Ronaldinhoval egy csapatban játszani, lenyűgöző, amire a pályán képes. Jó lenne - akár csak egy kis ideig - vele egy csapatban játszani.

- Mi a legnehezebb egy focista életében?
Talán a legnehezebb az, hogy az ember távol van az otthonától, a családjától és a barátaitól, és néha hónapokig nincs lehetősége hazalátogatni. Meg kell hozni azt a döntést, hogy szeretnék sikeres focista lenni, nem egyszerűen hobbiból focizni és tudomásul kell venni, hogy azért, hogy ez sikerüljön, áldozatokat kell hozni. Én imádom ezt az életet, éppen ezért nem érzem úgy, hogy nagy árat fizetek a karrieremért.

- Van valami meccs előtti bevett szokásod, ami nélkül nem lépsz pályára?
Talán csak annyi, hogy a meccs előtt megpróbálom kiüríteni a fejem és nem gondolni semmire. Megtanultam, hogy nekem nem tesz jót a kezdés előtti utolsó pillanatokban a játék kimenetelén stresszelni. Egyszerűen nem gondolok rá és a lehető legnyugodtabb állapotban lépek a pályára.

- Van valami terved a következő öt évre?
Nincs tervem. Én úgy élek, hogy soha nem tervezek előre, így megkímélem magam az esetleges csalódástól, ha másként alakulnának a dolgok. Remélem a legjobbakat, de nem várok el semmit.